Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 4. szám - A svájci utazói törvény. 1. [r.]

196 elsimítása végett, míg állandóan és rendszeresen bent az üzletben tevékenykedik.13 De nem azok a külső emberek sem, akik mellékfoglalkozásként kapnak megbízást cégektől egyes ügyletek vagy cikkek terjesztésére, népszerűsítésére, pl. tanítók, jegyzők, postatisztek, stb., bár ezek is kaphatnak jutalékot.14 Abban a kérdésben, hogy az ügynök minősítésében mi a szabály, vájjon önálló kereskedők-e vagy alkalmazottak-e elvileg, az egyes törvényhozások eltérők. Hazai joggyakorlatunk inkább a megbízási viszony felé hajlik és a szolgálati viszony megállapításához külön kritériumok együttes fennforgását követeli meg.15 Az osztrák jogfejlődés az ügynöki szerződést „szabad" (nem alárendelt) szolgálati szerződésnek, a német jog megbízási viszonynak, a francia jog szabály szerint akalmazotti jogviszonynak minősíti.16 A svájci T. szintén az alkalmaztatási viszony, mint szabály alapjára helyezkedik, ami következtethető egyfelől az 1. §. 2. bek.-nek a svájci kötelmi jog 319. §-ában foglalt rendkívül tág meghatározására való hivatkozásából, másfelől abból, hogy a 3. bek. taxatíve sorolja fel a kitételeket. Jelen ismertetés szerzője már 1938-ban — tehát évekkel a svájci T. megjelenése előtt — közreadott törvénytervezetében azonos szabályozás alá vonta az alkalmazott ügynök, a kereskedelmi képviselő, az üzletszerző, a helyi ügynök, az utazó ügynök, a megrendelésgyüjtő és minden más, hasonló munkakörben bármilyen elnevezés mellett működő közvetítő személy jogviszonyait; csupán azokat az önálló ügynököket és gyári képviselőket vette ki ebből a szabályozási körből, akik saját üzlettel vagy irodával, saját tőkével, személyzettel és külön iparigazolvánnyal rendelkeznek és cégük be van jegyezve.17 (1S) 13 Lásd T. 1. §. 3. bek. i* U. ott. Köztisztviselőknek tiltja az ilyen mellékfoglalkozást az 1927. június 30-i svájci törvény (lásd Meister id. c. m. 22. old. 6. jz.). is Lásd egyrészt K. T. 43. és 45. §, másrészt 259. § 7. pont, előbbi a kivétel, utóbbi a szabály. ifi A külföldi jogrendszerek fejlődését és részletes ismertetését lásd dr. Brachfeld Dezső: ,,A kereskedelmi ügynök joga" c. müvében 18—42. old. 17 Lásd dr. Dezső Gyula-féle Törvénytervezet a kereskedelmi utazók és az alkalmazott ügynökök jogviszonyairól 1938. 1. § 3. és 4. bek., míg az 5. bek. törvényes vélelmet állít fel amellett, hogy a 3. bek.-ben felsorolt összes közvetítők alkalmazottaknak tekintendők, bárhogyan nevezik őket. Mert lehet, hogy egyik-másik díszes elnevezés jobban hízeleg az egyéni hiúságnak, mint a szürke utazó vagy ügynök név, de nem ez a lényeges, hanem az anyagi és a szociális szempont. is Az egységes elbírálást valósítja meg az ügynököknek arcképes igazoló könyve tárgyában kiadott 3980/1942. M. E. számú rendelet is, mely azt egyaránt kötelezővé teszi úgy azokra, akiknek ügynöki (utazói, üzletszerzői, képviselői) tevékenység önálló folytatására iparjogosítványuk van, mint azokra, akik a jelen rendelet hatálybalépésekor iparosnak (kereskedőnek) alkalmazotti minőségben ügynöki (utazói, üzletszerzői vagy képviselői) munkát végeztek vagy ilyet ezután kívánnak végezni. f