Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben(Folytatás.) 2. [r.]

V. T. 93. §. Határozatlan köztörvényi lejárat. A V. T. 93. §-ában foglalt jogszabályból következik, hogy a váltóbirtokos a kitöltetlenül kapott váltót a hiányzó lényeges kellékekkel tetszése szerint kitöltheti, ha csak a váltókötelezettekkel létesített ellenkező megállapodás más irányban nem köti. Az irányadó tényállás szerint a kölcsön eredetileg 2 év, illetve 9 hónap alatt volt visszafizetendő. Abból azonban, hogy a felek kölcsön' lejárata után úgy állapodtak meg, hogy az alperesek a kölcsönt nem fizetik vissza, hanem az ismételt újabb váltóadással meghosszabbítják, az következik, hogy a kölcsön eredeti lejárata határozatlanná változott. A kölcsön minden meghosszabbítása újabb lejáratot jelentett ugyan, de viszont a hitelező felperestől függött, hogy a nem fizető adósok tartozásának lejáratát meghosszabbítja-e? Ebben a helyzetben pedig a kölcsön meghosszabbítása a hitelező joga lévén, az a körülmény, hogy a felperest több előző esetben 3—6 hónapig terjedő időre hosszabbította meg a kölcsön lejáratát, nem érinthette külön megállapodás hiányában azt a jogát, hogy a határozatlan időre szóló kölcsön visszafizetését saját elhatározásából függő időben követelhesse és hogy a váltókat a lejárat idejére nézve, ugyancsak ennek megfelelően töltse ki (C. 1485/1942.). V. T. 99. §. Bizonyítás az óvás szövegével szemben. A Pp. 317. §-a közokirattal szemben való ellenbizonyítást minden korlátozás nélkül megenged. Ebből következik, hogy az ellenbizonyítás a közokirattal szemben ugyanolyan terjedelemmel lehetséges, mint ameddig annak bizonyító ereje terjed, továbbá, hogy az ellenbizonyítás céljára minden bizonyíték igénybe vehető. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy az óvás hiányos voltára nézve bizonyítást rendelt el és foganatosított. A kihallgatott tanúk vallomásából megállapíttatott az a tény, hogy a telepítési záradékot az alperes már az óvás felvétele előtt rávezette a váltóra. Az alperes ezek szerint teljesítette a felperes megbízását, a váltót a lényeges kellékekkel kitöltötte és a telepesnek megjelölésével eleget tett a felperes ama utasításának is, hogy a váltó ellenértékét ebből az utóbbitól kell beszednie. Az a körülmény, hogy az óvás hiányosan vétetett fel, amennyiben az a váltó hű mását nem foglalja magában, az alperes terhére nem róható. Az alperes csak a váltó ellenértékének behajtásáról, ennek sikertelensége esetén pedig az óvás felvételéről tartozott gondoskodni, az óvás felvételének módja azonban reá nem tartozott, mert magának az óvásnak felvétele már hatósági feladat. Mindebből következik, hogy az a körülmény, hogy az alperes az óvás helyes, vagy helytelen voltáról nem győződött meg, kártérítési felelősségre vezető vétkességet terhére meg nem állapít (C. 2198/41.). Váltókövetelés telekkönyvi biztosítása. A Jt. 66. §-ának 1. bekezdése értelmében a váltóból, váltóhitelből eredő követelés biztosítására csak biztosítéki jelzálogjogot lehet bekebelezni és az ilyen követelés biztosítására bejegyzett zálogjogot biztosítéki jelzálogjognak kell tekinteni, ha az a telekkönyvben nincs ilyennek meg-