Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - Hozzászólás Vásáry István A bányajogok érvényességének megállapítása Erdélyben c. cikkéhez

169 A 3400/1942. M. E. sz. rendelet a magánjog alapelveibe nyúlt akkor bele, amikor megadta a lehetőséget olyan magán-'* jogi ügyletek megtámadására, amely magánjogi ügyletek alanyai valódi ügyletkötő akarattal, szabályszerű formában a szerződésükben körülírt céllal megállapodást létesítettek. Ezeknek a látszólag teljesen hibátlan jogügyleteknek a megtámadása azon az alapon történhetett, hogy az állami felséghatalom változása miatt az ügyletkötés helyén olyan állapot keletkezett, amely állapotban, tehát külső tényezők hatása alatt, a szerződő felek ügyleti akarata szabadon nem érvényesülhetett. A törvényhozó így igen erős rést vágott a magánjog általános elvein. Gyakorlatüag a jogügylet megtámadása vagy in integrum restuticióval, vagy pénzbeli kártérítéssel történhet. Az alaprendelet a zárt kutatmányi jogra és a bányarészvényekre vonatkozólag is módot adott az in integrum restuticióra. Az élet azonban, mint annyiszor, most is bebizonyította, hogy a tényleges igazságtalanságok jóvátételét elrendelő jogi beavatkozás esetleg még nagyobb igazságtalanságokat eredményezhet, mint aminő igazságtalanságok kiküszöbölésére az illető jogszabályt életre hívták. Ezért bocsátották ki az 5200/1942. M. E. sz. rendeletet, amelynek 25. §-a kimondja, hogy ha a szerző fél az általa megszerzett zárt kutatmányi jog alapján a kérdéses területen a kereset beadásakor vagy azt megelőzően gazdaságilag jelentős kutatási, feltárási munkálatokat folytatott vagy folytat, csak pénzbeli kártalanításnak van helye. Ez az intézkedése a törvényhozónak véleményünk szerint a) jogilag méltányos, b) gazdaságilag indokolt. ad a) Méltányos azért, mert a zárt kutatmány egy eszmei jog, amelynek tartalmát és pénzbeli értékét a zárt kutatmánynyal fedett területen található bányakincsek feltárása és kihasználása adja. Ha a szerző fél elvégezte a jelentős költséggel járó kutatásokat és feltárásokat, vagy ha már bányaberendezéseket is létesített, méltánytalan volna a materiálisán jóval kevesebbet érő zárt kutatmányi jogot elidegenítő fél javára in integrum restituálni a sokkal többet érő bányát. Erre különben magánjogunkban találunk analóg példát az idegen telekre való építkezéssel kapcsolatban kialakult joggyakorlatban. A főszabály az, hogy aki idegen telekre épít, az a telektulajdonosnak épít, ha azonban a telektulajdonos tudott az építkezésről s a jóhiszemű építkezőt azonnal el nem tütotta, s ha a ráépítés értéke nagyobb a telek értékénél, akkor a telek is és az épület is az építtetőé lesz és ő csak a telek értékét köteles a telektulajdonosnak megtéríteni (Aedificium solo cedit elv megfordul, Solum cedit aedificium).