Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A munkaviszony(Szolgálati viszony személyjogi jellegéről szóló német elmélet.)

160 ségét kellőképp felmérhessük, szükséges, hogy röviden végigfussunk a (történelmi fejlődésen. Köztudomású, hogy az európai népek magánjogának kifejlődésére döntő hatással volt a római jog. Jogelvei és konstrukciói még ma is erősen érvényesülnek. Olyan életviszonyok szabályozására is döntő befolyást gyakorolt, amelyekre nézve történelmi szükségszerűségből csak tökéletlen megoldást nyújthatott, így volt ez a munka jogviszonyainál is. A régibb római jogban az, hogy szabad emberek lépjenek egymás szolgálatába, ismeretlen volt. Csak rabszolgák állhattak szolgálatba. Az ő helyzetük viszont nem nyert jogi szabályozást. Mikor később a gazdasági fejlődés és a római társadalom fokozódó differenciálódása mégis létrehozott „szolgálati viszonyokat" szabadok között is, ezekre a már meglévő jogintézmények közül a bérleti szerződést terjesztették ki, amely logikailag kétségkívül legközelebb állt hozzájuk. így illeszkedett be a munkaviszony „Locatio-conductio operarum" név alatt a kötelmi szerződések közé, s teljesen a kötelmi jog, közelebbről a bérszerződés szabályait aUtalmazták rá. Tökéletes rendszertani feldolgozást és beolvasztást a glosszátorok munkássága által nyert, akik logikus éB szimmetrikus rendszert építettek fel a római jogból. Az egészen természetes, hogy ez a rendszerezés formalizmusra vezetett. Az élet háttérbe szorult, mert a főkövetelmény a jogi konstrukciók szépsége volt. A munkaviszonynak ez a beállítása mindmáig fenntartotta magát. Bármelyik magyar vagy külföldi magánjogi könyvet ütjük fel: a munkaviszony a kötelmi jogban foglal helyet, a szinallagmatikus szerződések közt. A szolgálati szerződésben az egyik fél személyes szolgálatokra, a másik bér fizetésére kötelezi magát. A szolgálati viszony nem egyéb, mint ennek a szerződésnek teljesülésbe menése. Alapja tehát kizárólag a felek egybehangzó akarata. A jogok és kötelességek ebből folynak. Ha a szerződés érvénytelen, munkaviszony sem jött létre. A felek szerződési szabadsága elvileg korlátlan. A kötelmi jog általános szabályaitól csak egy eltérés van, de az is a munkás hátrányára: túlalacsony bérkikötés esetén nem lehet feléntúli sérelem címén keresetet indítani. A különböző szociálpolitikai intézkedések, mint a magánjog szellemétől idegenek, nem tárgyaltatnak. Ne tévesszen meg bennünket az a tény, hogy ez a rendszer egészen a XIX. századig nem okozott különösebb szociális nehézségeket. Az egész közép- és újkor folyamán fennálltak ugyanis a különböző rendi szervezetek, amelyek szabályaikkal kitöltötték ezt a* úgyszólván semmitmondó és fikciókon alapuló jogi formát. A liberálizmus közvetlen és közvetett hatásaként azonban aránylag rövid idő alatt a felbomló kisebb közösségekből hatalmas, szervezetlen munkástömegek jöttek létre. Ezek életviszonyainak szabályozására a .szolgálati szerződés nem volt megfelelő. Így állt elő az a visszás helyzet, hogy míg a jogi irodalomban, éppen a liberális elvek hatására, mind szélesebb elismerést nyert a szolgálati szerződés, mint egymással szemben álló, egyenlő és szabad individuumok jogi aktusa, addig az állam a munkáspártok egyre erőteljesebb követelései folytán mind-