Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága
153 leginkább mutat rá arra, hogy a küzdelem nem elvi okokból, hanem bizonyos magánérdekekért folyik. A nehézségekkel küzdő és állami segítséget igénybevevő szövetkezeteket önállóságra és támogatásnélküli fejlődésre biztatták, az önmagukra talált szövetkezetek ellen pedig ugyanarról a helyről azzal érvelnek, hogy a bennük rejlő erőnél fogva túlerős versenytársai a magángazdaságnak. Magánérdekeknek és közérdeknek ez a beszédekben és írásokban való összekeverése teszi zavarossá a képet és teszi nehézzé a kérdésnek olymódon való tisztázását, hogy a legjobban érdekelt széles néprétegek világosan lássanak. Tanulmányom e fogalmaknak ilyen értelemben való tisztázására törekszik. Ha a jog helyesen ismeri fel a társadalmi élet törekvéseit, a létrehozott összhangból fejlődés következik be. Jog és társadalom szembehelyezkedése, a társadalmi élet irányának, felfogásának helytelen megállapításából, diszharmóniából ered. Az ilyen jogalkotás összeütközésekre, társadalmi ellentétekre vezet. Ezeket a valamikor elméletinek látszó megállapításokat az azóta bekövetkezett eseményekből, társadalmi életünk alakulásából is felismerhetjük. Ha most a felhozott szempontokból vizsgáljuk a szövetkezeti kérdést és ezzel kapcsolatban a társadalmi és gazdasági berendezkedést, úgy a jogrend szempontjából is a célokat kell elsősorban megvizsgálnunk. Ennél a vizsgálatnál elénk nyomul a rég kitűzött szövetkezeti cél: közös erővel elérni olyan eredményeket a közösség javára, amilyenekre az egyén nem képes és ezzel az emberek széles rétegét megerősíteni. Az elmúlt idők gazdasági életében ez a végső célkitűzés hiányzott. A korlátlan egyéni szabadság csődöt mondott, részben azok miatt, akik magasabbrendű célok hiányában a szabadságot rosszul használták fel. .4. szövetkezés a végletek között a középhelyet foglalja él. A közérdekkel összhangban álló szövetkezés szabadságot igényéi és ez a szabadság nem szorulhat más jogrendi szabályozásra, mint a szabadság védelmiére. A szövetkezeti társulás szabadsága veszélyeket nem rejt magában, mert szorosan kapcsolódik az értelem és a szellemi élet fejlődéséhez. Annál virágzóbb a szövetkezeti élet, minél magasabb az értelmi színvonal. A szövetkezés szabadsága is „természetjog", mert lényege már a jogrendi szabályozás előtti ösztönből alakult ki. A szövetkezésben a gazdasági élet és az emberi fejlődés belső törvénye nyilvánul meg. A szövetkezés a társadalmi fejlődés fokmérője. A szövetkezés a társadalom szabadabb lélekzését segíti elő, a tömeget színesíti, felemeli. Tompítja az éleket. Harc helyett együttműködést követ és hirdet; mozgalom a forradalom ellen. A szövetkezés mindig épít, sohasem rombol. Miként ha a vérbe mérgező anyag keiül, rögtön számtalan sejt rohan rá,