Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

147 tosan ki lehet számítani, mily nagy ráfizetést jelent a traktor használata, ha a kérdéses földterület kisebb, mint az, amely a gazdaságos kihasználást biztosítja. Ha a gazdának a szövetkezés eszköze rendelkezésére nem áll — két eset lehetséges: a) vagy lemond ezeknek a gépeknek használatáról és akkor hátrányos helyzetbe kerül a termelésben azzal a földtulajdonossal szemben, akinek a földtulajdona akkora, hogy a gép gazdaságos kihasználását biztosítani tudja, vagy b) bekövetkezik az, hogy az említett kisember kénytelen olyan vállalkozóhoz fordulni, aki ilyen gépet olyanformán tart üzemben, hogy azt több gazda részére egymásután bérbeadja. A kisember ebben az esetben rajta kívülálló vállalkozót kénytelen eltartani, ami hátrányosan befolyásolja gazdaságának termelési költségeit. Az ilyen magasabb költség, a mezőgazdaság kis haszonkulcsát figyelembevéve, a legsúlyosabb veszélyt rejti magában. Csakis abban az esetben, ha a kisembereknek megadjuk a lehetőséget arra, hogy többen összeállva együtt szerezzék be a kérdéses gépeket, olyan földterület megmunkálására, amely a gépek gazdaságos kihasználását biztosítja, érhetjük el azt, hogy a kis földbirtok tulajdonosa a termelési előfeltételeket illetően ugyanolyan helyzetbe kerüljön, mint a gépet maga beszerezni tudó nagyobb birtokos. Több kisembernek ilyen gép beszerzésére és együttes használatára való összeállása pedig — akár használjuk a gazdasági jogban az ilyen egyesülésre illő „szövetkezés" szót, akár nem, — mégis csak szövetkezet, amelynek létére és korlátozásoktól mentes alakítására s továbbfejlesztésére a kisembernek a közjóval teljesen összhangban álló magánérdeke szempontjából szükség van. IV. Mindaz, amit a fentiekben a szövetkezés szabadságának szükségességéről és helyes voltáról mondottunk, természetesen csak olyan vállalkozásokra (alakulatokra) vonatkozhatik, amelyek feltétlenül magukévá teszik a sajátos szövetkezeti elveket. 1. Bizonyos az, hogy kereskedelmi törvényünk értelmében elképzelhető olyan vállalat, amely ha jogi forma szerint szövetkezet is, lényegében nem más, mint nyerészkedésre alakult tőkés vállalat. Érvényben lévő jogszabályainknak ez a tökéletlensége és elavult volta azonban nem jelentheti azt, hogy ne tudjunk különbséget tenni a szövetkezeti elveket valóban megvalósító szövetkezeti vállalatok és ú. n. álszövetkezetek között. A tiszta szövetkezeti vállakózás lényege az, hogy a tagok saját gazdasági céljaiknak mennél tökéletesebb elérése végett olyan vállalatot létesítenek (állítanak szolgálatukba), melyben az ott elhelyezett tőke a méltányosnak látszó 5—6%-os osztalék-