Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben 1. [r.]

111 V. T. 37. §. Fizetés dinárváltóra. Az alperesek a peresített váltókat dinárról állították ki. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az alperesek pengőben való teljesítés esetén felárat kötelesek fizetni, szükségtelen. Az alperesek egyetemleges kötelezettsége ugyanis pengőben állapíttatott meg, a felperesek tehát a dinárról kiállított váltókat mindaddig érvényesíthetik, amíg ez a pengőről szóló keretösszeg kezeikhez be nem folyik. De egyébként a lerovás módja tekintetében a V. T. 37. §-ának rendelkezése irányadó. A váltóösszeg átértékeléséről pedig csak kivételkép és csak akkor lehet szó, ha a közvetlen váltói kapcsolatban lévő felek közt átértékelési megállapodás volt. Ilyen a jelen esetben nincs. A 300/1936. M. E. számú rendelet pedig, mely a felár fizetéséről rendelkezik az itt szóbanforgó kötelem fedezetéül kiállított váltón alapuló követelésekre nem vonatkozik s ebben az esetben kiterjesztő magyarázat útján sem alkalmazható (C. 4086/40.). V. T. 39. §. Fizetés váltó ellenében. Ha a váltóadós a váltóösszeget a kölcsönadó szövetkezetnek ügyvezető igazgatósági tagja kezéhez kellő időben a váltó kiszolgáltatása ellenében fizette, ez joghatályos fizetés, mely az adós kötelezettségét a hitelezővel szemben megszünteti, mégpedig akkor is, ha a váltó ellenértéke a hitelező szövetkezet pénztárába nem folyt be (C. 42/39.). Vn. 3. bek. Elévülés visszkereseti kötelezettekkel szemben. Abban a kérdésben, hogy a váltóbirtokosnak a váltót kibocsátó, illetve forgató gyanánt szereplő alperesekkel szemben való követelése elévült-e, nem az a döntő, hogy a váltókötelezettek a váltót mikor írták alá, hanem a kellő időben felvett óvás időpontja (1925:VTCI. tc. 53. § 4. bek.). Erre való tekintettel az alpereseknek az elévülésre alapított támadása csak akkor vezethet sikerre, ha az volna az alapja, hogy az óvás felvétele akár a lejáratra vonatkozó megrállaDodás be nem tartása miatt, akár egyéb okból nem történt kellő időben, viszont kellő időben való felvétele esetében az elévülési idő már lejárt volna (C. 1520/40.). V. T. 86. §. Elévülés megállapodásellenes lejárat esetén. Az alperesek a váltó elfogadói. Az ő kötelezettségük szempontjából tehát közömbös, hogy a felperes a lejárat napját 1938. december hó 31. helyett valóban 1939. április hó 4-re tette-e, mert a váltókeresetet 1941. május 19. napján adván be, a 3 évi elévülési határidő egyik esetben sem telt el. Az esetleges későbbi fizetési idő megjelölése pedig az alperesekkel szemben egyéb joghátránnyal nem jár, legalább is ilyent ők a per során nem jelöltek meg. Az alperesek nem állították, hogy a most érvényesített váltó megújítása céljából a lejárat után újítási váltót adtak a felperesnek. Annak pedig, hogy megelőzőleg több újítási váltót adtak, amelyeknek sorsáról nem tudnak, de vissza nem kaptak, jelentősége nincs, miután az előző váltót a legutolsó újítási váltó adása folytán a felperes által amúgy sem érvényesíthető, s az alperesek az ilyen váltók kiadását a felperestől egyébként is követelhetik (C. 3659/42.).