Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A kereskedelem fejlődésének útja és annak következményei a gazdasági jogban

72 tást, aki állandóan raktáron tartja azt az árut, amelyre az ő ügyfeleinek, a kiskereskedőknek szükségük van, hogy üzletfeleiket, a fogyasztókat kielégíthessék. Nagykereskedő és kiskereskedő között kereskedelmi jogunk szempontjából alig van elvi különbség. A gyakorlat azonban annál inkább különböztet közöttük. A nagykereskedő az, aki termelteti a fogyasztásban értékesíthető cikkeket és átveszi értékesítésre a termékeket, hogy a maga kiskereskedelmi hálózatával tőle telhetőleg kielégítse a közigényeket. A nagykereskedő súlya és jelentősége abban van, hogy a kiskereskedő helyett elvégzi az utánjárást és a kellő mennyiségű és különféle minőségű árut a saját tőkeerejével mindig készenlétben tartja. A közérdeklődés sohasem törődött és ma sem törődik azzal, honnan szerzi a kereskedő a szükséges árumennyiséget, míg csak ellátásában fönnakadás nem történik. Ugyaneddig az időpontig azzal sem szokott törődni a közvélemény, keres-e a kereskedésen a kereskedő, vagy ráfizet, s ha keres, mennyit keres, hacsak az ő erszénye az árakat bírja. A kereskedelem létjogosultsága és keresetének igazságos vagy igazságtalan mértéke iránt ott kezdődik a közvélemény érdeklődése, ahol fennakadás történik az ellátásban akár azért, mert áru nincs, akár azért, mert van ugyan áru, de drága, tehát a fogyasztó számára megfizethetetlen. Ekkor azonban annál hatalmasabban tör ki az elégületlenség és követeltetik a kereskedelem pótlása. Háborús időkben az állam nem is zárkózik és nem zárkózhatok el a forgalom sima lebonyolításának biztosítása elől. Ez a kényszerhelyzet vezet a jegyrendszerhez és egyéb hasonló jókhoz. Vannak azonban nem háborús időben is körülmények, melyek a közellátást akadályozzák. Ezeket a körülményeket válságoknak szokták nevezni. A válságokról pedig köztudomású, hogy az ötletszerű termelés következményei. Az utolsó két évtized alatt több világválságot és nemzeti válságot éltünk meg. Minden alkalommal állami beavatkozásra volt szükség, mert a kereskedő ekkor sem tudta a termelés és a fogyasztás összhangját biztosítani. Ezzel szemben áll viszont a bolsevizmus rendszere, amely az öszszes jelek szerint csak a legnyomorúságosabb ellátást tudja biztosítani, a magasabb fokú polgári életet kinevezvén megvetendő polgári elpuhultsági tünetnek, amely tehát szintén nem áll kereskedelmi feladata magaslatán és nem tudja a mi életmódunknak megfelelő ellátást biztosítani, bár a kereskedést kiküszöbölte. Eszerint nem ismerünk olyan kereskedelmi rendszert, amely minden igényt minden időben tökéletesen kielégíthetne, s így nem marad egyéb hátra, mint általános társadalomrendező elvek alapján alkotni véleményt. Már utaltunk rá, hogy a kereskedelem értékelésének alapja az individualista vagy kollektivista világnézet; szóval az az általános társadalomrendezési elv, amelyet elfogadunk. Azok a társadalmak, melyek elvileg nem állanak a kollektivizmus alapján, kivétel nélkül elismerik az egyéni kereskedelem társadalmi értékét.