Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A Kúria részvényjogi gyakorlata az utolsó három évben

56 IRODALOM Könyvek Szladits-féle Magyar Magánjog. Kötelmi jog különös része (VI). (Folytatás.) A jelen cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy tüzetesen ismertessük szerző (Kuncz Ödön) magas színvonalú fejtegetéseit a jogközösségről, dr. Személyi Kálmánnak mindenre kiterjedő alapossággal megírt tanulmányát az alaptalan gazdagodásról, a tartozatlan fizetésről, az okafogyott szolgáltatásról, a dolgok és okiratok felmutatásáról, amelynek minden része olyan, hogy míg egyfelől megismerjük belőlük a mai magyar tételes jogot és bírói gyakorlatot, addig másfelől egyben hasznos útmutatóul szolgálnak azok részére a jövőben. A minden tekintetben kiváló és nagyszabású műnek méltó reprezentáns befejezése dr. Marton Géza monográfiája a jogellenes magatartásból eredő kártérítési kötelmekről. Amit a hazai és külföldi jogtudomány és jogirodalom produkált ebben a kérdésben, azt mind megtaláljuk ebben a ritka magasszínvonalú részben, gazdagon tarkítva az európai tekintélyű szerzőnek nagyértékű egyéni meglátásaival és megállapításaival. Az extracontractuális kártérítési jognak tökéletes dogmatikája ez, mely amellett biztos kézzel vezeti be az olvasót a kérdésnek hazai és külföldi jogtörténetébe visszamenőleg egészen a római jog kártérítési rendszeréig. Különösen örökbecsűek azok a fejezetei, amelyek a vétkességi elv és okozási elv tanai körül kifejlődött tudományos vitát ismertetik s egyben bírálják. Ha nem is érthetünk mindenben egyet a vétkességi elv ellen intézett ama támadásával, amelynek főérve a magánjogi vétkességnek és a morális felelősségnek éles szembeállításában csúcsosodik ki, azt fenntartás nélkül el kell ismernünk, hogy ennek a támadásnak dialektikája rendkívül meggyőző. A kiváló szerzővel egyetértünk abban, hogy a kártérítési kötelezettségnek — extracontractuális vonatkozásban — „uralkodó" alapja az okozási elv, magunk részéről azonban szükségesnek tartjuk hozzátenni, 1. hogy kétféleképpen lehet kárt okozni: vétkesen és vétlenül; 2. hogyha a kártérítésben felállítjuk a fokozatos felelősség skáláját, akkor a vétkességi alap föltétlenül megelőzi a vétlen okozást és 3. hogy az ú. n. magánjogi delietumnak — legalább is szabály szerint — semmi erkölcsi vonatkozása nincs a morállal, hanem attól függetlenül „hibás" magatartást jelent. Kikapcsoljuk természetesen a szándékos cselekményeket (emberölés, testi sértés, vagyonrongálás, stb.), amelyeknél a magánjogi delictum egyben büntetőjogi is és a kettő teljesen egybeolvad, viszont a vétkesség szembeszökő. Igaz, hogyha egy káresemény történik, úgy a kártérítés szempontjából első kérdésünk az lesz: ki okozta; de még inkább igaz, hogyha valaki vétkesen okozta, az elsősorban lesz felelős, míg a vétlen károkozó felelőssége csak másodlagos, csak subsidiarius lesz, legalább is a tettesek egymásközti viszonylatában. Egyebekben és pedig úgy a tiltott cselekményeken,t min a tárgyi felelősségen alapuló, nemkülönben az erkölcsi — helyesebben: nemvagyoni — kártérítés kérdésében teljesen egyetértünk a szerző állásfoglalásával. Biztos