Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 10. szám - A Beveridge-terv alapvető tételei

619 let keretén belül csak hézagosan találjuk meg, míg a kórházi ápolás költségeinek biztosítását (akárcsak a kisemberek egyéb életviszonyaival — magasabb tanulmányok, kiházasítás, eltemettetés stb. — járó költségek biztosítását is) a nyereségre spekuláló magánbiztosító vállalatok végzik. A Beveridge-tervben körvonalazott egészségügyi szolgálat — az egyetlen biztosítási járulék fizetése ellenében — a szabad orvosválasztásra alapított bárminemű (általános és szakorvosi, úgyszintén fogászati) orvosi kezelést, otthoni és kórházi ápolást, gyógyászati segédeszközöket, utókezelést, üdülő-otthonok igénybevételét mindenki számára lehetővé teszi. Mindezek a szolgáltatások ingyenesek, csupán a gyógyászati segédeszközök (szemüveg, müfogsor stb.) pótlásáért kell külön hozzájárulást fizetni, hogy ez a külön megterhelés az igénybevevőt a gyógyászati segédeszköz kímélésérc nevelje. Nyomatékosan hangsúlyozza Beveridge, hogy a tervbevett társadalombiztosítás maradéktalan megvalósíthatásának nélkülözhetetlen előfeltétele a nagyobb mérvű — a tervezet szerint 8y2%-ot meghaladó — munkanélküliség leküzdése. A 8V2%-ot meghaladó munkanélküliség ugyanis a terv pénzügyi alapját felborítaná és a többletkiadásokat az államnak adóemeléssel kellene fedeznie, ami a társadalom vásárlóerejét kedvezőtlenül befolyásolná. A terv pénzügyi felépítése tehát 8i/2%-os átlag-munkanélküliséggel már eleve számol és csak az ezt meghaladó munkanélküliséget tartja aggályosnak. Ez a felfogás fejezi ki legjobban aztt a mélyreható világnézeti különbséget, amely a liberális Anglia és a totális államok között — főleg gazdasági adottságaik folytán — fennáll. Míg ugyanis az angol felfogás — s ez alól az angol szociálpolitikai szempontból egyenesen forradalmi újításokat tartalmazó tervvel előálló Beveridge felfogása sem kivétel — a munkanélküliséggel, mint társadalomgazdasági intézménnyel számol, addig azt a nemzetiszocialista Németország és a fascista Olaszország nemzetgazdasági betegségnek tekinti, amit feltétlenül ki kell küszöbölni, mert a totális államfelfogás szerint az egyénnek emberi mivoltából kifolyólag nem a munkanélküli életfenntartás legkisebb mértékére, hanem a munkára és ennek révén a tisztes emberi megélhetést biztosító munkabérre van veleszületett joga. 4. A társadalombiztosítás ügyvitele. A fent vázolt széleskörű társadalombiztosítás megvalósíthatása céljából Beveridge a jelenlegi szétágazó, túlméretezett és költséges ügyvitel egyszerűsítését elkerülhetetlennek tartja. A társadalombiztosítás (szociális biztonság) egész szervezetét egyetlen minisztérium, a szociális biztonság minisztériuma iránvítása és ellenőrzése alá helyezi. A társadalombiztosítást a magánbiztosító vállalatok kezéből kiveszi, a kisemberek különböző életviszonyaival kapcsolatos költségek fedezésére iránvuló biztosítással foglalkozó magánvállalatok (ú. n. népéletbiztosítók) államosításával a népéletbiztosítást az üzleti spekulációból kiemeli és alkalmazottaik szakértelmét az állami biztosítási szervezetben hasznosítja. (A népéletbiztosítás államosításával a magánbiztosító válla-