Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 10. szám - A Beveridge-terv alapvető tételei
614 lélekszáma állandóan emelkedik: míg a szádad elején 2.25 millió volt, addig 1931-ben már 4.25 millió és ezen az alapon 1961-ben a 8 milliót is eléri. Miként a fentiekből kitűnik, Angliában ezidó'szcrint az összes szociális kívánalmakat kielégítő társadalombiztosítás nincs. S amint hiányzik a szó valódi értelmében vett szociális társadalombiztosítás, úgy hiányzik az egységes társadalombiztosítási szervezet is. A biztosítás csaknem minden ágazata más és más minisztérium hatáskörébe tartozik. Így az öregségi biztosítás a pénzügyminisztérium, a betegségi és rokkantsági biztosítás a közegészségügyi minisztérium, az üzemi baleseti biztosítás a belügyminisztérium, a munkanélküliségi biztosítás pedig a munkaügyi minisztérium hatáskörébe tartozik s így nem csoda, ha az egyes minisztériumok intézkedései és ezeknek megfelelően az egyes biztosítási ágazatok között hézagok vannak, ahelyett, hogy az egyes ágazatok egymást szervesen kiegészítenék. A jelenlegi angol társadalombiztosítást üzleti szellem hatja át. Ennek oka abban rejlik, hogy a mai egyesületi jog a biztosító magánvállalatok számára is lehetővé teszi azt, hogy a kötelező betegségi és munkanélküliségi biztosítás ellátására elismert társaságokat létesíthessenek. Természetesen ezek az elismert társaságok az őket létesítő biztosító magánvállalatok malmára hajtják a vizet s azt a helyzeti előnyüket, hogy a kötelező biztosítás lebonyolítása révén a nép legszélesebb rétegeivel összeköttetésbe kerülnek, a biztosító magánvállalatok a kötelező társadalombiztosítástól független, saját üzletágukat képező élet- és kárbiztosítások kötésére használják fel. E vállalatoknak a magánbiztosításokból származó nyereségét növeli az a körülmény, hogy az ezekkel járó ügyviteli költségeket jórészt a társadalombiztosításra hárítják át. Csak ezzel magyarázható meg az a jelenség, hogy a mostani világháború kitörésekor 8.5 millió munkás biztosítását ellátó magánvállalatok a hozzájuk befolyó kötelező biztosítási járulékok (£ 38 millió) % részét ügyviteli kiadásokra fordítják. A biztosítási ágazatokban alkalmazottak száma a háború kitörésekor 171.000 volt s ebből 135.000 férfi. E túlméretezett lót szám csökkentése a hadiiparban ennek nagymérvű fokozása folytán jelentkező .munkaerőszükséglet kielégítése érdekében is szükségesnek mutatkozik. Megjegyezzük, hogy a társadalom szociális jólétének széles körére (betegség, baleset, öregség, rokkantság, özvegység, árvaság, munkahiány, tuberkulózis, hadigondozás, házasság és anyaság, családfenntartás, szabadidővédelem, egészségügyi betegség-megelőző és gyógyító szervezet) kiterjedő olasz és német társadalombiztosításban is találkozunk az ügyvitel egyszerűsítésére irányuló törekvésekkel, főként a háború óta, avégből, hogy az itt felszabaduló munkaerőket a hadiipari termelés szolgálatába állíthassák. így Olaszország 1942-ben a balesetbiztosításit ellátó országos balesetbiztosítási intézet, valamint az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági, továbbá a munkahiány esetérc szóló, a tuberkulózis elleni, a házassági és anyasági biztosítást ellátó egyetlen országos szerv mintájára a betegségi biztosítást is — az addig többszáz betegsegélyző intézet egyidejű