Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 10. szám - A Beveridge-terv alapvető tételei

614 lélekszáma állandóan emelkedik: míg a szádad elején 2.25 millió volt, addig 1931-ben már 4.25 millió és ezen az alapon 1961-ben a 8 milliót is eléri. Miként a fentiekből kitűnik, Angliában ezidó'szcrint az összes szociális kívánalmakat kielégítő társadalombiztosítás nincs. S amint hiányzik a szó valódi értelmében vett szociális társadalombiztosítás, úgy hiányzik az egységes társadalombiztosítási szervezet is. A bizto­sítás csaknem minden ágazata más és más minisztérium hatáskörébe tartozik. Így az öregségi biztosítás a pénzügyminisztérium, a beteg­ségi és rokkantsági biztosítás a közegészségügyi minisztérium, az üzemi baleseti biztosítás a belügyminisztérium, a munkanélküliségi biztosítás pedig a munkaügyi minisztérium hatáskörébe tartozik s így nem csoda, ha az egyes minisztériumok intézkedései és ezeknek megfelelően az egyes biztosítási ágazatok között hézagok vannak, ahelyett, hogy az egyes ágazatok egymást szervesen kiegészítenék. A jelenlegi angol társadalombiztosítást üzleti szellem hatja át. Ennek oka abban rejlik, hogy a mai egyesületi jog a biztosító magán­vállalatok számára is lehetővé teszi azt, hogy a kötelező betegségi és munkanélküliségi biztosítás ellátására elismert társaságokat létesíthes­senek. Természetesen ezek az elismert társaságok az őket létesítő biz­tosító magánvállalatok malmára hajtják a vizet s azt a helyzeti elő­nyüket, hogy a kötelező biztosítás lebonyolítása révén a nép legszéle­sebb rétegeivel összeköttetésbe kerülnek, a biztosító magánvállalatok a kötelező társadalombiztosítástól független, saját üzletágukat ké­pező élet- és kárbiztosítások kötésére használják fel. E vállalatoknak a magánbiztosításokból származó nyereségét növeli az a körülmény, hogy az ezekkel járó ügyviteli költségeket jórészt a társadalombizto­sításra hárítják át. Csak ezzel magyarázható meg az a jelenség, hogy a mostani világháború kitörésekor 8.5 millió munkás biztosítását ellátó magánvállalatok a hozzájuk befolyó kötelező biztosítási járu­lékok (£ 38 millió) % részét ügyviteli kiadásokra fordítják. A biztosítási ágazatokban alkalmazottak száma a háború kitöré­sekor 171.000 volt s ebből 135.000 férfi. E túlméretezett lót szám csök­kentése a hadiiparban ennek nagymérvű fokozása folytán jelentkező .munkaerőszükséglet kielégítése érdekében is szükségesnek mu­tatkozik. Megjegyezzük, hogy a társadalom szociális jólétének széles körére (betegség, baleset, öregség, rokkantság, özvegység, árvaság, munkahiány, tuberkulózis, hadigondozás, házasság és anyaság, családfenntartás, szabadidővédelem, egészségügyi betegség-megelőző és gyógyító szervezet) kiterjedő olasz és német társadalombiztosí­tásban is találkozunk az ügyvitel egyszerűsítésére irányuló törekvé­sekkel, főként a háború óta, avégből, hogy az itt felszabaduló munka­erőket a hadiipari termelés szolgálatába állíthassák. így Olaszország 1942-ben a balesetbiztosításit ellátó országos balesetbiztosítási intézet, valamint az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági, továbbá a munkahiány esetérc szóló, a tuberkulózis elleni, a házassági és anya­sági biztosítást ellátó egyetlen országos szerv mintájára a betegségi biztosítást is — az addig többszáz betegsegélyző intézet egyidejű

Next

/
Thumbnails
Contents