Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 10. szám - Az új baleseti döntvény újfajta perorvoslata
610 eredményezheti, hanem ennek a szempontnak kell érvényesülnie a baleseti járadék első megállapításakor is, akképpen, hogy a munkakeresménynek az ítélet hozataláig bekövetkezett állandóbb jellegű, lényeges változását is a változás bekövetkezésének időpontjától kezdve figyelembe kell venni." Űgyl át szik, a Kúria könnyebb szívvel tudta az útját onnan elkezdeni, ahol a 87. sz. T. Ü. H.-ra, mint precedensre hivatkozhatott. Pedig a 87. sz. T. Ü. II. indokolása világosan igyekezett elkerülni azt, hogy valaha is precedensül szolgáljon és elég világosan meg is vádolta a jogszabályalkotást amiatt, hogy a kérdés rendezése tekintetében tanúsított késlekedésével mintegy belekényszcrítette a Kúriát egy olyan lépés megtételébe, amely elől a maga kompetenciáját hiányozni látván, a korábbi jogegységi és teljesülési döntvények meghozatalakor mindenképpen ki akart térni. A 105. sz. J. D. azonban még a 87. sz. T. Ü. H.-nál is merészebb lépést tesz. A 87. sz. T. Ü. H. és a Pp. 413. §-a közt ugyanis nincs meg az a diszkrepancia, amelyet a 105. sz. J. D.-ből a fentiekben kielemeztem. A 87. sz. T. Ü. H., ha nem is a szövegében, de mindjárt az indokolása elején világosan kiemeli, hogy az olyan eseteken kíván segíteni, amikor a marasztaló ítélet hozatalát követően beállott gazdasági eltolódások idézték elő, hogy a koronának a marasztalás idejében volt belső érteke tetemesen csökkent. Hasonló kijelentést a 105. sz. J. D.-ben és Indokolásában hiába keresünk. (És az anyagi igazság szempontjából nagyon jó is, hogy nem találunk.) A 87. sz. T. U. H. alapján annak idején megindított kereset tehát még beleférhetett a Pp. 413. §-ának keretei közé, mert a korona ú. n. belső értéke mindenesetre olyan körülmény volt, amely az előző ítéletnek alapjául szolgált. A 105. sz. J. D. alapján meginduló új per azonban a kifejtettek alapján csak újított per lehet. Alig lehet valaki, aki a tartalom szempontjából szívesebben láthatná a Kúria döntésének ezt az eredményét, mint. jómagam, aki „Az alanyi magánjog és a perjog" c. dolgozatomban már 1941 februárjában kifejtettem, hogy a Kúria jogegységi határozatával téves elvi alapon nyugvónak bélyegzett jogerős ítéletekkel szemben a jogérzet egyenesen megkövetel valamely a perújításhoz hasonló jogorvoslati eszközt, a XIII. Jogászgyűlés számára adott véleményemben és a Szent István Akadémiában tartott székfoglaló előadásomban pedig történeti adatokkal is igyekeztem igazolni, hogy a jogkérdésben való rendkívüli perorvoslat, ha a jogfejlődés ideig-óráig egyes helyeken el is nyomja, újból és újból utat tört magának, mint legutóbb is az 1941 júliusi német törvényben. Amikor azt lá,+om, hogy a gondolatom — ha csak egy részletkérdésben is — az új jogegységi határozatban immár testet öltött, csak afelől támad el nem hallgatható kétségem, vájjon a Kúria jogegységi döntése-e az ilyen újfajta jogorvoslat megvalósításának a jogunk szerint megfelelő útja. Nizsálovszky Endre