Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A Kúria részvényjogi gyakorlata az utolsó három évben

36 ban nem záxja ki azt, hogy a felele, illetve az alapítók a társasági szerződésnek egyéb rendelkezéseit a tervezetbe felvétessék, miután a törvény nem úgy intézkedik, bogy csakis az 1—6. pontokban felsoroltak vehető fel. Ha ezt megteszik, kétségtelen, hogy mindaz, amit a tervezetbe felvettek, ugyanaz alá a szempont alá esik, azaz az a rendelkezés is éppúgy tartozik a társasági szerződés tárgyához, mint az 1—6. pontokban felhozottak, amely esetben azonban mindig külön elbírálás tárgyává teendő az, vájjon az 1—6. pontokban foglaltakon felül felvett rendelkezés olyan tartalmúnak és természetűnek jelentkezik-e, hogy az a társasági szerződés lényegét érinti-e vagy sem. JEnnélfogva a Kt. 179. § utolsó bekezdése értelmében ilyen rendelkezést közgyűlési határozattal módosítani akkor sem lehet (kivéve az összes részvényesek beleegyezésének esetét), ha megállapítható, hogy az a rendelkezés a társasági szerződés tartalmának lényeges részére vonatkozik. A részvénytársaság cégének a szövege, ha abban (mint a jelen esetben is) arra a két vállalatra történik utalás, amelyeknek gyártelepeit a részvénytársaság természetbeni betétül átvette, a részvényesek szempontjából is jelentős, de csak addig az időpontig, amíg a részvénytársaság magát ismertté teszi. De semmiesetre sem vonatkozik ez a cégszöveg a társasági szerződés tartalmának olyan lényeges részére, amelynek változatlan fenntartása a részvénytársaság életének későbbi fejezetében is jelentős volna a részvényesekre és ezért annak közgyűlési határozattal való módosíthatása kizártnak volna tekinthető (Pk. EV. 3667/1941.). 4. Részvénytársaság közgyűlési határozatának megtámadása az alapszabályok anyagi jogi rendelkezéseinek megsértése miatt. (A társaság nyugdíjalapjának mérlegen belüli gyarapítása.) A 157. §-hoz. A Kt. 157. §-a értelmében az alapszabályokban mindenesetre meg kell állapítani azokat az elveket, melyek szerint a mérlegek készítésének és megvizsgálásának történnie kell, továbbá a nyereség kiszámításának és felosztásának módozatait. Az alperes eme törvényszabta kötelezettsége folytán alapszabályainak 23. §-ában ekként rendelkezett: „A társaság nyereségét az a jövedelem képezi, mely az esetleges veszteségek és az összes üzleti és üzemi költségek lóvonása után áll elő. Az ekként feltüntetett tiszta nyereségből levonandó: a) ... ; b) ... ; c) a társaság nyugdíjalapja javára a közgyűlés által évrőlévre megállapítandó összeg; (stb.)" Ezek szerint tehát először az alapszabályokban a fentebb meghatározott módon kell a nyereséget megállapítani és csak ezt követően lehet a kimutatott nyereségből a társaság nyugdíjalapját gyarapítani. Az alperes igazgatósága azonban nem így járt el, hanem ezzel ellentétben olyan zárószámadásokat tett hirlapilag közzé és terjesztett az 1940. évi május hó 15-én tartott remdes közgyűlés elé, melyekben az eredménykimutatás „tartozik*' oldalán nyugdíjalap dotálása címén máris 500.000 pengő szerepel, a mérleg teheroldala pedig a nyugdíjalapot már ezzel az 500.000 pengővel 800.000 pengőre felemelt összegben tünteti fel, végül nyereségül úgy a mérleg, mint az eredménykimutatás is a multévi nyereséggel együtt csak 166.026 pengő 15 fillért mutat ki. Az alperes közgyűlése annak ellenére, hogy a közgyűlésen történt felszólalás rámutatott a zárószámadásoknak ilyként alapszabályokba ütköző voltára, a zárószámadáRokat nem helyesbítette, hanem azokat az előterjesztett alakjukban állapi-