Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A külföldi részvénytársaság belföldi fiókja

L8 ről volna szó, de viszont a jóhiszemű szerződő féi nem tudhatja, hogy a fiók vagyonából való teljesítés a belföldi tőkének az országból való kivonását célozta-e. Az elkülönített könyvvezetésre való tekintettel az anyaintézet és a fiók egymás részére folyószámlát vezetnek, ezen keresztül egymás részére fizetéseket teljesítenek s ezek eredményeként valamely időpontban akár az anyaintézet, akár a fiók javára is előállhat követelő egyenleg, anélkül, hogy a fiók által az anyaintézet helyett a devizakorlátozások keretei között teljesített fizetés okvetlenül a tőkekivonás szándékát jelentené. Más a helyzet akkor, ha a szerződő fél tudott arról, hogy a fiók vagyonából való fizetés a tőkekivonás szándékával történik. Ily esetben véleményem szerint az ügylet époly érvénytelen, mint amily érvénytelennek tekinti bírói gyakorlatunk az oly ügyletet, amely a szerződő felek egyetértő szándékával az igazgatósági jogkör alapszabályszerű korlátozásának meghiúsítását célozza. Az említett korlátozás nem terjed ki a külföldi anyaintézet oly magyarországi vagyontárgyaira, amelyek nem tartoznak a belföldi fiók vagyonához. Ha például a külföldi anyaintézetnek Magyarországon oly ingatlana, értékpapírletéte, követelése, vagy bármely más vagyontárgya van, amely nem szerepel a belföldi fiók külön mérlegében, úgy e vagyontárgyat le lehet foglalni a fiókon kívül eső ügyletből eredő követelés kielégítésére, vagy biztosítására is. Hogyan .egyeztethetjük most már össze azt a bírói gyakorlatunkban kialakult szabályt, hogy a belföldi fiókkal szemben csak a fiók ügyleteiből eredő követelést lehet érvényesíteni — a Polgári Perrendtartás 27. §-ának második bekezdésével, amely szerint a külföldi részvénytársaságra az a bíróság is illetékes, amelynek területén a társaságnak állandó képviselősége van? Az előzőleg említett 1912/1942. számú kúriai határozatból láttuk, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a külföldi részvénytársaságot belföldi képviselősége útján még perbe idézni sem lehet oly követelés miatt, mely nem a belföldi képviselőség által kötött ügyletből származik. Ily esetben tehát a belföldi képviselő nemcsak érdemben védekezhetik, hanem már a perbebocsátkozást is megtagadhatja. Annak az elvnek az érvényrejuttatását jelenti ez, hogy a belföldi képviselő a részvénytársaságot csak a belföldi fiók ügyletei körében képviseli s így az e körön kívül ,eső ügyletekben a részvénytársaság nevében nem járhat el. A megoldást abban látom, hogy a perrendtartás illetékességi oknak tekinti ugyan a belföldi képviselőséget a külföldi részvénytársaság elleni oly perre is, mely nem a belföldi képviselő által kötött ügyletből származik, de nem tekinti a belföldi képviselőt feljogosítottnak az ily keresetlevél átvételére. Az említett illetékességi ok alapján tehát a belföldi fiók ügyletein kívül ,eső követelést is peresíteni lehet a belföldi képviselőség székhelyének bírósága előtt, de a keresetlevelet nem a belföldi képviselő kezéhez, hanem a külföldi részvénytársaságnak arra feljogosított funkcionárusa kezéhez