Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A külföldi részvénytársaság belföldi fiókja

14 úgy, hogy e vagyont csakis azok a kötelezettségek terhelik, amelyek belföldi hitelező javára állnak fenn. E felszámolási, illetve kényszerfelszámolási rendelkezések tehát nemcsak hogy elkülönítik a külföldi pénzintézet belföldi fiókjához tartozó vagyont s iezen kívül összes egyéb belföldi vagyontárgyait, hanem azokból még a belföldi fiók által kötött ügyleten alapuló követelés kielégítését is csak akkor engedik meg, ha e követelés belföldi hitelező javára áll fenn. A hasonló irányú külföldi jogfejlődés köréből érdemes megemlítenünk az 1941 július 22-i szlovák törvényt, amely szerint a külföldi pénzintézet belföldi fiókjának vagyonából, valamint ez,en felül az illető pénzintézet bármely egyéb belföldi vagyonából a külföldi hitelezőket csak az összes belföldi hitelezők teljes kielégítése után lehet kielégíteni. Ha most már így áttekintettük a jogfejlődést ebben a kérdésben és a jövőbe vezető utat keressük, elsősorban azt a sokat vitatott problémát kell tisztáznunk, hogy jogi szempontból tulajdonkjépen minek is kell tekintenünk a külföldi részvénytársaság belföldi fiókját? Vájjon önálló jogi személy-e az ilyen fiók, vagy sem? Azt, hogy valamely alakulat jogi személyiséggel bír-e, könnyű lenne eldöntenünk, ha a mi jogunk is ismerne etekintetben oly rendelkezést, mint az új olasz Codice Civile, amely szerint a társaságok, alapítványok és más magánjellegű intézmények a jogi személyiséget a királyi rendelettel nyújtott elismerés útján szerzik meg. Ha ez az elismerés megvan, van jogi személy, ha nincs meg, nincsen. A mi élő jogunk azonban egészen más alapon áll. Ezt az eltérő felfogást klasszikusan fejtette ki Grosschmid a jogi és lénytani személyiségről írt tanulmányában, amikor kimutatta, hogy a jogi személyeknek a jogalanyisága nem kevésbbé szükségszerű eleme a magánjognak, mint az embernek az alanyisága. Szerinte a jogi személyiséget kiküszöbölni lehetetlenség s az erre célzó határozmány vaktörvény, vagyis végrehajthatatlan lex perplexa lenne. Brilliáns logikával fejti ki, hogy oly társadalmat, amelyben az embereknek nincs magánjogi személyiségük, talán még el lehetne képzelni, de oly jogi rendet, amelyben nincsenek jogi személyek, semmiesetre sem. „Mihelyt egyetlenegy olyan dolog van, ami felől köztudat az, hogy az a közösségé: a jogi személy lénye és valósága már előttünk áll. Enélkül pedig már a legkezdetlegesebb emberi társulást szinte nehéz elképzelni." A mi jogi felfogásunk szerint a jogi személyiség kérdését nem csupán az dönti el, hogy valamely alakulatot a törvény jogi személynek nyilvánít-e, vagy sem. Az oly törvény, amely jogi személynek nyilvánítana valamit, aminek az a gyakorlati képessége, hogy jogok és kötelességek önálló alanya tudjon lenni, teljesen hiányozzék, — époly üres szó maradna, mint az oly törvény, amely természetes személynek nyilvánítana egy élettelen tárgyat. Viszont hiába tagadná meg a törvény a jogi személyiséget az oly alakulattól, amely, hogy úgy mondjuk, jogi vitalitással, vagyis azzal a ké-