Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A bolgár-magyar szövetkezeti jog egybehangolásának problémája

9 érvényesítését az alapszabályra bízni, amely számolni képes a szövetkezet sajátos viszonyaival. A nemtagokkal való üzletkötés kérdésében — nézetem szerint — a törvény leghelyesebb gesztusa a — hallgatás. Nem a törvénynek, hanem a szövetkezeti központoknak és érdekképviseleteknek hivatása az, hogy az olyan vállalatot, amely a szövetkezeti formát csak köpenynek használja, kitessékeljék a szövetkezeti „paradicsomból". De azért, mert egynéhány álszövetkezet garázdálkodik, nem lehet a valódi szövetkezeteknek merev jogszabállyal megtiltani azt, amit bármely kereskedő minden korlát nélkül megtehet, Nagyon bölcs a B. 71. cikk rendelkezése, amely az alapszabályra bízza, hogy megengedi-e vagy sem a nemtagokkal való ügyletkötést. A szövetkezetek zárszámadásának, valamint egyesülésének szabályozását a modern részvényjogi szabályozásra kellene felépíteni. A szövetkezeti törvényben csak az egyes eltéréseket kellene kidomborítani. E tekintetben igen tanulságos útmutatásokat adnak az Ausschuss munkálatai. VII. Milyen alapon és milyen irányokban kell megszervezni a szövetkezetek materiális ellenőrzését? A szövetkezet nem tisztán üzleti vállalkozás, hanem igen fontos szociálpolitikai faktor is. Ennek folytán az államot nem hagyhatja közömbösen a szövetkezetnek sem az alakulása, sem a működése. Amint a harmadik kérdéssel kapcsolatban az alakulásnál kifejtettük, a materiális állami ellenőrzés a szövetkezeti mozgalom érdekeit csak akkor nem sérti, ha érvényesülni engedi a szövetkezeti autonómiát. Az autonómiát nem a törvény teremti és tartja életben; a törvény azt legfeljebb megbéníthatja. „Autonómiához és szabadsághoz független lelkű, gerinces, felelősséget érző és felelősséget vállaló, alkotó emberek kellenek. Autonómia és szabadság mindenütt van, ahol ilyen emberek dolgoznak, s ilyen emberek kezében van a vezetés" (Molnár Kálmán). A szövetkezeti mozgalom büszkén mutathat reá, hogy mindig bővelkedett és bővelkedik ilyen emberekben. Nálunk a fejlődés képlete az ellenőrzés tekintetében röviden a következő: A tagszövetkezetet ellenőrzi a központ, a központot az érdekelt miniszter. Megoldatlan kérdés a központ kötelékébe nem tartozó szövetkezet materiális ellenőrzése. Itt felmerült a „Szövetkezeti Ellenőrző Bizottság" létesítése, és a szövetkezeti érdekképviseletnek „vizsgálati kötelékké" minősítése. De ha megoldást nyer a szövetkezeti hitelellátás ügye, akkor a hitelellátó szervre lehetne az önálló szövetkezetek és a központok ellenőrzését bízni. A magyar szövetkezet jogi reform az ellenőrzés szabályozásánál nem léphet arra az útra, amelyet a német jogfejlődés követ. Nálunk a „Revisionsverband" gondolata idegen s így lehetetlen a törvény szavával mesterségesen vizsgálati kötelékeket életrehívni, amikor az irányítást és ellenőrzést közel félévszázad óta a központok végzik. Annál közelebb áll a mi ellenőrzési rendszerünk a bolgár jog-