Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A bolgár-magyar szövetkezeti jog egybehangolásának problémája

3 Ha a fejlődés iránya és szükségletei a szövetkezeti jognak szövetkezeti fajok szerinti differenciálódására vezetnek is, — ebből még nem következik az, hogy a fősúlyt ezekre a különös törvényekre kell helyezni. Ellenkezőleg: ez a sok lex speciális szétesővé, ellentmondóvá és zavartkeltövé válik, ha nem támaszkodik egy átgondolt, szervesen kiépített, a szövetkezet jog általános elveit összefoglaló lex generálisra. A főfeladat tehát egy olyan kifogástalan általános szövetkezeti törvény alkotása, amelyre bizton építhetnek a különös törvények. Ezek viszont csak azoknak az eltéréseknek szabályozására hivatottak, amelyekkel az általános törvényt a külön szabályozást követelő szövetkezeti fajokra alkalmazni kell.3 A második kérdésre a helyes válasz csak az lehet, hogy a szövetkezeti mozgalom fontos érdeke az általános szövetkezeti törvény megalkotása. És ha a fejlődés bizonyos szövetkezetfajok különleges szabályozását kívánja, a különös szabályozásnak az általános törvény rendelkezéseire kell építenie. III. Milyen általános elvek alapján kellene szabályozni a szövetkezei alapítását f Ha az engedélyező rendszert fogadjuk el, milyen fórumra bízzuk az engedély meg- vagy meg nem adása feletti döntést? Ez a harmadik kérdés szervesen összefügg a hetedik kérdéssel, amely a szövetkezetek materiális ellenőrzésének problémáját veti fel. Evidens, hogy az a priori ellenőrzés a leghatékonyabb. Mert már eleve megakadályozza, hogy olyan vállalatok keletkezzenek, amelyek a „szövetkezet" nevet csak cégérül használják. Ha az álszövetkezet keletkezését lehetetlenné akarjuk tenni és azt akarjuk biztosítani, hogy szövetkezeti formában csakis valóságas szövetkezetek szerepelhessenek, — akkor nem tarthatjuk fenn az alapítás szabadságát: a magyar kereskedelmi törvény és a B. 5. és 10. cikkei által is elismert „szabályozott szabadság rendszerét". Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szolgáltassuk ki a szövetkezeteket a hatósági engedélyezés rendszerének. Hiszen ezzel nemcsak nagy mértékben csökkentenénk a szövetkezet versenyképességét a szabad alapítás előnyeit élvező részvénytársasággal és kft.-vel szemben, .— hanem veszélyeztetnénk a szövetkezeti mozgalom legfőbb értékét: az egyéni kezdeményezésben és önkormányzatban kifejezésre jutó önsegély erejét is. A szövetkezet egészséges fejlődésével gondosan számoló jogpolitikának tehát meg kell találnia a helyes középutat az alakulás teljes szabadsága és a hatósági engedélyezés (az állami gyámkodás) rend3 Hogy milyen bajokra vezet az átgondolt általános szövetkezeti törvény hiánya, arra beszédesen figyelmeztet a francia jogi helyzet, amelynek parciális jogszabályai nem eresztik le gyökerüket a kellően átgondolt általános szövetkezeti törvénybe. (Az 1867. évi „loi sur les sociétés" III. titulusa alatt szabályozott „société á capital variable" nem oldotta meg a „kerettörvény" feladatát.) S nem véletlen az, hogy a szövetkezeti mozgalom azokban az országokban (Angliában, Németországban, Ausztriában, Bulgáriában, Finországban, Svájcban, Magyarországon) mutat fel erőteljes lendületet, amelyek átgondolt és szerves szövetkezeti törvényeket alkottak.