Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A nagytér fogalma az újabb német jogtudományban

145 kormányai Európáról beszélnek, nem az európai térre, hanem egy államok közötti erőviszony-rendszerre gondolnak.15 Az.l823-ban közrebocsátott amerikai felfogás azonban már — mint C. Schmitt mondja: — „raumhaft planetaris" gondolkodik.16 Éppen ebben különbözik a Monroe-doktrina az Oroszország és Kanada által az arktikus területre vonatkozóan gyakorolt ú. n. szektorelvtől, amely már egy tartalmilag meghatározott rend-elv felfogásában egy nemzetközi jogi nagy térrend gondolat17, de mégsem konkrét rend. Mert politikai vonatkozásban gyakorlatilag bármilyen nagyjelentőségű is egy földrajzilag meghatározott elgondolás, magában véve még nem ad egy meggyőző birodalmi elvet (Reichsprinzip). Nemzetközi jogtudományi nézőszögből: tér és politikai elgondolás elválaszthatatlanok. Nekünk tehát azok az elgondolások, ahol a tér és politikai elgondolás nem függenek össze, vagy térnélküli politikai ideák vagy megfordítva, ideamentes terek vagy térelméletek. Az eredeti Monroe-doktrina a monarchikus-dinasztikus legitimitás elvének az ellentéteként keletkezett. Ez utóbbi adta az akkori európai erőviszonyok status quo-jának a jog megszenteltségének és szentségének az elvét; ez emelte az abszolút és legitim monarchiát a nemzetközi jogi rend mintájává és erre alapították az európai nagyhatalmak a beavatkozáshoz való jogukat Spanyolországban és Olaszországban. Ez a nemzetközi jogi állapot feltétlenül a latinamerikai államalakulatok ügyeibe való beavatkozáshoz vezetett volna. Ezzel egyidőre tehetők az európai hatalmak (a szentszövetség, Oroszország) legészakabb amerikai gyarmatosító törekvései is. Az amerikai népek már nem érezték magukat idegen nagyhatalmak alárendeltjeinek és nem akartak gyarmatosításnak sem tárgyai lenni. Ez az a „szabad és független állapot", amiről Monroe üzenete beszél, amire ők büszkék voltak és amit az európai monarchiák „politikai rendszere" ellentétéül állítottak. Kinyilatkoztatták, hogy nem akarnak ebbe, az övékétől teljesen idegen rendszerbe belevegyülni és kikértek maguknak minden közvetítést (interposition) és minden beavatkozást, ami ettől az európai rendszertől ered. Ez ne avatkozzék be, a status quo-ra és a birtoklásra hivatkozással, egy öntudatára ébredt politikai nagytér ügyeibe. Ez a politikai idea van a Monroedoktrinában az amerikai nagytérrel összekötve. Ez a magja az eredeti Monroe-doktrinának; valódi nagytérelv, amelyben össze van kapcsolva a politikailag felébredt nép, a politikai idea és ezzel a poli13 Ernst Wolgast: „Völkerrechtordnung und Kaumordnung", Zeitschrift für Völkerrecht, XXII. (1938), 25—33. o. C. Schmitt úgy látja, hogy Wolgast ebben a munkájában Talleyrand Európa-fogalmában azt látja, ami alatt mi ma térrendet értünk. (C. Schmitt, i. m. 19. o., 32. jegyzet.) L. még Wolgast: „Konkretes Ordnungsdenken im Völkerrecht*4, Zeitschrift für Völkerbund u. Tölkerrecht, IV. (1937), különösen 74. o. i« C. Schmitt, i. m. 19. o. " Smedal:: „Requisition of Sovereignty over Polar Areas", Oslo, 1931., németül: Königsberg, 1931.; Wolgast: „Das Grönlandurteil des Standigen Internationalen Gerichtshofes" vom 5. april 1933, Zeitschrift für öffentliches Becht, XIII. (1933), 599. éa kör. o. 10