Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A nagytér fogalma az újabb német jogtudományban

141 (Grossraumprinzip) fogalmát a nemzetközi jogtudományba bevezetni.3 Tér- és nagy térelképzelések a közjogban és a nemzetközi jogban mindig hatékony tényezők voltak. A gyarmatosító és imperialisztikus expansio korában mindenfajta „érdekkörök" alakultak ki. Ehhez járulnak a territoriális igények és elsőbbségi jogok, amelyek a mögöttes országrészeknek ugyanazt a territoriális összefüggést adják, ami az ú. n. „szektorelv"-ben nyer kifejezést. Mégis azonban egy ilyenfajta territoriális igény még nem térrendelv. A jogtudományban uralkodott már ugyan egy úgynevezett „térelmélet", ez azonban a neve ellenére éppen az ellenkezőjét jelentette egy konkrét térelképzelésnek, mert országot, földet, területet és államterületet különbség nélkül egy üres sík- és mélydimenziójú, lineárisan határolt „íér"-nek fogott fel. A XIX. század nemzetközi jogának az alapelve, vagy legalábbis a garanciája: az „államok egyensúlya" volt. Ebben az elvben kétségtelenül vannak már bizonyos „térrend"-elemek, mert ez az elv nem zárja ki, mint nem jogi elemeket, a tér viszonyait. Sokkal inkább láthatjuk azonban a „térrend" elemeit a „természetes határok" elvében, amelyik évszázadokig állt a francia terjeszkedési politika szolgálatában, amelyik a XVIII. század „észszerű" jogelvként volt ismeretes és ami a fiatal Fichtét is megfogta. A „természetes határok" nemzetközi jogi elve azonban 1848-ban minden alapját elvesztette és ezzel a francia politikának is megszűnt alapja lenni.4 Ezek a nemzetközi jogi térelképzelések azonban már mind meghaladottak, és az új térelképzelések átfogó hatását és jelentőségét esak akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha az eddigi természettudományos ú. n. klasszikus térelképzelések legyőzését, megváltozását és megszűnését más területeken, különösen a természettudományok terén is megfigyeljük. Az ürestér, természeti, matematikai-természettudományos térelképzelés, mint a mai politikai-történeti köz- és nemzetközi jog kezdetét, a XVI. és XVII. századra tehetjük. Különböző módon, de ennek a kornak minden szellemi irányzata résztvett ennek a kialakításában: a renaissance, a reformáció, humanizmus és a barokk éppen úgy, mint a planetaris föld- és világkép Amerika felfedezése és a föld körülhajózása által történt megváltozása, az asztronómiai világkép megváltozása, a nagy matematikai és fizikai felfedezések, egyszóval minden, amit Max Weber ezzel a kifejezéssel jelöl: „occidentalis racionalizmus" és amelynek a hőskora a XVII. század volt. így alakul ki — ugyanolyan mértékben, mint amilyen mértékben az állam fogalma az európai kontinensen a mindenfelett uralkodó 3 CarlSchmitt: „Völkerrechtliche Grossraumordnung", Deutscher ReehtsTerlag, Berlin-Leipzig-Wien, 1941., 4. kiad., 5. o. * Th. Funck—Brentans és Albert Sorel: „Préeis da Droit des Gens", 3. kiad., Párizs, 1900., 17. és köv. o., „Du systéme des fronttéres naturelles".