Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A gazdasági élet kapcsolata a közigazgatással [könyvismertetés]

118 a termelés és elosztás is, amennyiben ezt az állam vagy más közületek (városok, községek, vármegyék) részben maguk is átvehetik. Nagy vonásokban bemutatja ezért Magyary Zoltán a mezőgazdaság, az ipar cs bányászat, a forgalom, kereskedelem, hitel, valamint a munkaerő szempontjából a közigazgatásnak feladatot jelenthető kérdéseket. Ugyanígy a közigazgatás szervezeti egységeinek bemutatása során külön foglalkozik a gazdasági élet fakultatív köztestületeivel, az érdekképviseletekkel és a közüzemekkel. A szervezeti egységek után a személyzet és a dologi eszközök kérdéseit tárgyalja. Eredeti és úttörő felfogásának jellemzéséül elég azt megemlítenünk, hogy külön szakaszokat szán a szervezeti és az egyéni eredményesség biztosításának kérdéseire. A harmadik főrész (A közigazgatás működése) az előbbiekben bemutatott szervezet működését vizsgálja. „A működés a szervezet próbája. A működésben van a közigazgatás súlypontja". A közigazgatás mai méretei mellett a működés elsősorban a főnökök problémája. Magyary Zoltán ezért itt — a szervi és szakirányú működés megkülönböztetésének alapvető fontosságára való rámutatás mellett — elsősorban a vezetés szervezetének megoldásával, a főnökök és segédszerveik (közigazgatási vezérkar) kérdésével foglalkozik. Ebbe a főrészbe építette be a szerző a közigazgatás jogi rendjéről szóló fejezetet. A közigazgatási jog a közigazgatás kerete, formája, amely ezért a formai értelemben vett közigazgatásnak is nevezhető. A munka felépítésén való gyors áthaladás távolról sem adhat képet a részletek gazdagságáról, a felvetett kérdések és megoldási módjaik tömegéről. De talán arra mégis elegendő, hogy rávilágítson Magyary Zoltán úttörő felfogására és a közigazgatás általa nyújtott szemléletének minden eddiginél teljesebb voltára. Nem gyorsan végigfutható munka a Magyar Közigazgatás. Hetekig kell olvasnunk, közben mindig felvetve és tisztázva önmagunkban a közigazgatásról való felfogásunknak a könyv olvasása előtti és utáni különbségét. De mikor végére érünk ennek a legszigorúbb értelemben vett tanuV mánynak, akkor tisztán, tudatosan magunké a közigazgatás részletes, mégis egységes és rendszeres képe, a roppant piramis-alak csúcsától, a legfőbb vezetéstől, le egészen a területre, a népességre, gazdasági életre támaszkodó széles alapjáig. Látjuk e piramis kereteit és azokat a tényezőket, amelyek összetartására, a felépítés egységességének és összhangjának biztosítására alkalmasak. Csak röviden érintve hívjuk fel a Gazdasági Jog közönségének figyelmét Magyary Zoltán könyvének még egy jellegzetességére, amelyet Kuncz Odö n is már kiemel a könyvről múltkor megjelent nagyszerű összefoglalásában.3 Magyary Zoltán műve nem csupán a magyar közigazgatás bemutatása, hanem ezen túlmenően az igazgatás általános szakkönyve, amely érvényes szabályokat nyújt a világ minden táján működő minden szerv — akár állami, városi közigazgatás, akár vállalati magánigazgatás — szervezete és 3 „A gazdasági jog szempontjából különös figyelmet érdemel az az alaposság és öntudatosság amellyel Magyary Zoltán párhuzamot von a nagy műszaki és kereskedelmi vállalatok üzemvezetése és a közigazgatás között. Mindkettőnél létszükséglet az ,adminisztrációamely egyrészt szervezet, másrészt működés". (29—30. old.)