Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A Kúria versenyjogi gyakorlata az utolsó három évben. 1. r.

97 bolás megítélése alá nem esnek az áron aluli eladásnak azok az esetei, melyeknél az olcsó áron, sőt esetleg a beszerzési áron aluli eladást az észszerű üzletvitel szempontja} szerint kényszerítő szükség indokolja. 15—20 éves, divatjamúlt, pincében tartott, avult árunak bármely elérhető áron való eladása az áru teljes elértéktelenedésének veszélye folytán az üzlet mielőbbi tehermentesítése érdekében kényszerítő szükség következménye. (C. IV. 5705/1939.) Az önköltségi áron való árusítás tiltott jellege kérdésében egyrészt meg kell állapítani azt, hogy az árunál milyen költségszámítás mellett milyen ár az, melynek alkalmazásával az alperes a Tvt, tilalma ellen vétett, másrészt pedig az alperest csak ettől az árszabástól és csak azonos költségfelszámítás esetében lehet és kell eltiltani. Az önköltségi ár kiszámításánál a tényleg fizetett beszerzési árat kell kiindulási alapul venni. Ehhez számítandók egyrészt azok a különös kiadások, melyek az árunak a kereskedő üzlethelyiségébe érkeztéig még felmerültek, másrészt az általános kiadásokból a kérdéses árura eső részt. Utóbbit azzal a százalékkal kell számbavenni, mely akként adódik, hogy az üzleti forgalom pénzösszegének hány százalékát teszik az általános üzleti kiadások. (C. IV. 5153/1939.) Valamely árunak az önköltségi vagy ennél alacsonyabb áron való árusítása, vagy ipari munkának ilyen áron való vállalása csak az esetben sérti az üzleti verseny tisztességét, ha az árusítás, vagy gazdálkodás minden jogos gazdasági érdek nélkül kizárólag a vervenytárs szándékos megkárosítását vagy tönkretételét célozza. (C. IV. 1373/1940.) Az áraik emelkedésével kizártnak tekinthető, hogy alperes továbbra ia folytathassa a tisztességtelen versenyt, mit eddig önköltségi áron való eladással követett el. (C. IV. 888/1942.) 5. Abbahagyás. A Tvt. 1. §-ához. Alperest nem lehet általánosságban irányelvek megtartására kötelezni, hanem csak tényelemek szerint pontosan és egyidejűleg megjelölt cselekmény abbahagyására, mert csak az ily tartalmú marasztalás biztosítja ismétlés esetén a tettazonosság megállapíthatóságát és így az ítélet végrehajthatóságát. (C. IV. 888/1942.) 6. Megtévesztés. A Tvt. 2. §-ához. A versenytárs részéről harmadik személy irányában vállalt szerződési kötelezettség nem teljesítése csak abban az esetben esik a versenytörvény rendelkezései alá, következőleg a versenytársak a szerződésszegés abbanhagyása iránt csak akkor léphetnek fel keresettel, ha a szeződésszegés kísérő körülményei teszik azt az üzleti tisztességbe ütközővé. Ilyen kísérő körülmény lenne az, ha a versenytárs üzleti rendszerét a megrendelő közönség megtévesztésére alapítaná, vagyis rendszeresen olyan szolgáltatásra vállalna kötelezettséget, amelyet általában nem képes, vagy általában nem akar teljesíteni. Az üzleti tisztességbe ütköző cselekmény a megrendelőnek az ügyletet ajánló vállalat tekintetében való megtévesztésében is jelentkezhet, a megtévesztés csupán nemcsupán a valóságnak meg nem felelő tények előadásával, de a való tények tudatos elhallgatásával is megvalósul. (C. IV. 3949/1940.) A híresztelt adatot valótlannak és a Tvt, 2. $. 2. bek.-be ütközőnek kell tekinteni akkor is, ha annak csak egy lehetséges értelme valótlan. (C. IV. 5441/1939.) i