Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - Néhány szó a Kúria indokolási kötelességéről

94 és különösen, a felhozott jogszabály iránt a határozatok indokaiban a szükséghez képest nyilatkozzék. Azt a kérdést, hogy mikor áll be ez a „szükség", a felülvizsgálati bíróság saját belátása szerint bírálja el. A m. kir. Kúriának ez a diskretionális joga azonban — véleményem szerint — nyilván nem terjedhet odáig, hogy lényeges, perdöntő kérdésekben teljesen mellőzze határozatainak megindokolását vagy pedig elfoglalt álláspontját puszta „kijelentéssel" indokolja meg. Kétségtelen, hogy nem forog fenn az indokolás szükségessége oly esetekben, ha két egybehangzó ítélet ellen élnek felülvizsgálattal és ezt a felülvizsgálati bíróság elutasítja. Nem lehet azonban — véleményem szerint — az indokolást mellőzni akkor, ha a felülvizsgálati bíróság az alsófokú ítélettel szembehelyezkedve helyet ad a keresetnek vagy elutasítja azt. Különösen nem lehet mellőzni a tüzetes indokolást akkor, amikor a felperes több jogcímre alapítja keresetét, annak azonban a fellebbezési bíróság csak egy jogcímen ad helyet, a felülvizsgálati bíróság pedig elutasítja a keresetet. Ily esetekben múlhatatlanul szükséges volna annak megindokolása, hogy a többi, érdemben az alsóbíróságok által el nem bírált jogcímek miért.nem találtattak helytállóknak. Ezekben az esetekben azért is meg kellene tüzetesen indokolni a felülvizsgálati álláspontot, mert ilyenkor a felülvizsgálati bíróságot nyilván köti a Pp. 270. §-ában előírt tüzetes indokolási kötelezettség. Különösen sérelmes az ügyvédi karra a m. kir. Kúriának az a gyakorlata, hogy nem tartja szükségesnek megindokolni azt, miért szünteti meg a Pp. 426. §-ának eseteiben a perköltséget akkor is, ha a felperes a jogalap kérdésében nyertes. Az ügyvédi kar az ilyen és ehhez hasonló perköltségkérdésekben bírói indokolás hiányában nem tud tájékozódni és így azt sem tudhatja, hogy milyen alapon és milyen érvekkel kell küzdenie a reá nézve sérelmes kúriai gyakorlat ellen. A felhozott indokolási sérelmekre több példát is lehetne felhozni. Ezúttal csak a P. II. 2166/1941. és a P. VII. 2167/1941. sz. kúriai ítéletekre hivatkozom, mert azok egy napon és ugyanazon órában hozattak. Dr. Szentiványi Dezső