Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A szokásjog sokértelműsége

80 13. Vitéz Moór Gyula rámutat a szokásjog eltérő jelentéseire. Szerinte a szokásjog elnevezést annyi értelemben használják, hogy a fogalommeghatározást nem a közös jegyek keresésével, hanem a különböző jelentések elhatárolásával kell kezdeni. A szokásjog következő négy főértelmét különbözteti meg: X. a jog pozivitása, a jogszabályok túlnyomó követése, illetve negatív értelemben: ennek megszűnése; 2. a jognak az a formája, midőn a jog tényleges követésének valóságeleme — normativ részével szemben — előtérben áll (pl.: a Tripartitnm); 3. konkludens jog és 4. a jogalkalmazó által alkotott konkrét norma, melynek főtípusa a bírói jog. 14. Vázlatos ismertetésünk után — az egyes fogalommeghatározásokat áttekintve — a legfontosabbakat a következőkben foglaljuk össze: 1. Desuetudo, a jog pozitivitásának megsemmisülése. (Pl. Weber.) 2. Jog, amely nem törvény. (Max Rümelin, Anderssen.) 3. Extraszisztematikus jog. (Alf Ross.) 4. Bírói jog. (Austin.) 5. Népi meggyőződés, illetve ennek közvetlen megnyilatkozása. (Puchta, Savigny.) 6. Tényleges gyakorlat plusz consensus. (Római jog.) 7. Tényleges gyakorlat plusz népi meggyőződés plusz okszerűség. (Werbőczy.) 8. Tényleges gyakorlat plusz opinio necessitatis. (Gény, Battaglia, Henrich.) 9. Tényleges gyakorlat plusz kútfői tétel. (Grossehmid.) 10. Tényleges gyakorlat plusz jogi delegálás. (Kelsen, Chiarelli.) 11. Hallgatólagos, kikövetkeztethető, konkludens jog. (Mokre, Somló, Moór.) 12. Hallgatólagos jog, melynél a konkludens faktum a jogi hatalom ismételt magatartása. (Somló.) 13. Hallgatólagos jog, melynél a konkludens faktum a jog tényleges követésének valóságeleme. (Mokre, Rümelin, Moór.) 14. A jog pozitivitása, a tényleges követés. (Radin, Kelsen, Moór.) Eddigi vizsgálatunk során elsősorban a szokásjog jelentései között fennálló különbségekre fektettük a súlyt, ha most a bennük mutatkozó közös vonásokat domborítjuk ki, a következő főkategóriákat állíthatjuk fel: 1. A szokásjog puszta negatívum, tények hiánya (desuetudo). 2. A szokásjog norma. 3. A szokásjog pszichikai valóság. 4. A szokásjog bizonyos lelki valósággal kapcsolatos testi realitás. 5. A szokásjog egy szabály által normativ erővel felruházott realitás. 6. A szokásjog realitás, amely valamilyen normát fejez ki. És 7. a szokásjog szellemi jelentés nélküli realitás, puszta tény. Leszögezhetjük tehát, hogy az egyaránt szokásjognak nevezett jelenségek toto coelo különböznek egymástól. A puszta negatívumtól, a normák világán, a lelki realitásokon, a testi és lelki valóságok birodalmán keresztül, egészen a puszta materiális tényékig a lét minden síkjában találunk jelenségeket, melyeket egyaránt „szokásjog"-nak neveznek. Talán ez a vázlatos áttekintés is bizonyítja azt a fogalmi zűrzavart, amely a szokásjog körül uralkodik és, amely elsősorban felelős a terméketlen vitákért és a vele kapcsolatos megoldatlan kérdésekért. Helyesen mondja Bergbohm: „a szavak konfúziója a gondolatok anarchiájához vezet". Scholtz Kornél dr.