Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 5. szám - Az új olasz polgári törvénykönyv

301 azt a vevőt, aki a második megoldást választotta és egyoldalú szakértői vizsgálatot kért, az egyoldalú kérelemre adott szakértői vélemény feltétlenül kötelezi. A vevő felperes tehát pusztán azon az alapon, hogy a szakértőbizottság által az ő egyoldalú kérelmére adott szakvéleményt érdemileg nem tartja helyesnek, nem kérheti a mintáknak a bíróság által újból való megvizsgálását és az áru szerződésellenes minőségének és értékkévesbletének újbóli megállapítását. Az ellenkező értelmezés azt jelentené, hogy ilyen esetekben a vevő a bíróság által felülvizsgáltathatja a szakértőbizottság véleményét, holott az állandó bírói gyakorlat szerint a szakértőbizottság döntése érdemi felülvizsgálat tárgyát nem képezheti és a szakértőbizottság véleménye csak akkor tekintendő hatálytalannak, ha alaki szabálysértés történt, vagy valamely anyagi jogi megtámadási ok forog fenn. Budapest, 1942. évi április hó 2. napján. Dr. Országh Sándor, a választottbíróság elnöke, Büchler Izsó választottbíró, Dános Ármin választottbíró, dr. Engel György jogügyi titkár. (473/1941. Vb. szám.) Biztosíték zsákokért. — (12.) A zsákbiztosíték összegével való megterhelés és a megterhelés tudomásulvétele pótolja az 53.300/1940. Ip. M. számú rendeletben megállapított zsákbiztosíték tényleges beszedését. Az alperes és a szavatos azzal védekeztek, hogy az 53.300/1940. Ip. M. számú rendelet szerint a vevő a biztosítékot ténylegesen átadni tartozik és hangsúlyozták, hogy a biztosíték jogi fogalma is tényleges átadást foglal magában. A megterhelés nem azonos a tényleges biztosítékadással, nem szolgálja a rendelet által elérni kívánt célt. A bíróság a védekezést nem találta alaposnak. Nem volt vitás, illetve bizonyítást nyert, hogy a zsákbiztosíték összegével való megterhelémegtörtént, a megterhelést az alperes tudomásul vette, sőt azt a szavatosnak ugyanolyan formában tovább adta. A zsákbiztosíték összegével való megters helés és a megterhelés tudomásulvétele pótolja a biztosíték tényleges beszedését. A rendelet célja ugyanis nyilvánvalóan az, hogy meggyorsítsa a zsákok körforgását. Ennek a célnak az elérése szempontjából nincsen minden esetben feltétlenül szükség arra, hogy a lényegében büntetés jellegű biztosítéki összeg ténylegesen beszedessék, hanem elegendő az is, ha az eladó a vevőt a biztosíték összegével megterheli és csak abban az esetben követeli ennek az összegnek a tényleges megfizetését, ha a vevő a 2. § 1. bekezdésében foglalt kötelezettségét nem teljesítette. A kifejtettek értelmében csak azt kellett megvizsgálni, hogy beállott-e az az eset, amelyben a rendelet 2. §-ának 2. bekezdése szerint a vevő a biztosítékot elveszti. Ez az eset akkor áll be, ha a vevő a 2. §-ban foglalt kötelezettségét nem teljesítii vagyis legkésőbb az áru átvételétől számított négy hét alatt, ha pedig az árut a zsákkal együtt továbbadta —, mint a jelen esetben — az átvételtől számított hat hét alatt az eladónak a zsákokat nem szolgáltatja vissza, vagy más zsákokat nem ad. A jelen esetben nem volt vitás, hogy alperes az áru átvételétől számított hat hét alatt nem adta vissza a zsákokat, kétségtelen tehát, hogy alperes a rendelet 2. §-ában foglalt kötelezettségének nem tett eleget úgy-, hogy felperesnek joga nyílt az alperes terhére írt biztosíték tényleges megfizetését követelni. Budapest, 1942. évi január hó 26. napján. Dr. Demel Aladár, a választottbíróság elnöke, Dános Ármin választottbíró, Steiner Marcel választottbíró, Dr. Engel György jogügyi titkár. (55/1941. Vb. szám.)