Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Magyar ár- és jegybankpolitika

70 a mi magyar publikumunk a maga józan judieiumával mindezt megérti és az adott körülmények között a helyes utat fogja választani. A helyes út pedig — amint ezt tavaly kifejtettem — az igények redukálása, más szóval a takarékosság. Érdeke ez nemcsak a nemzet egyetemének, hanem érdeke az egyes embernek is ; mert minél kevesebbet fogyasztunk és minél többet teszünk félre, annál tovább fogjuk bírni és annál több tartaléka marad — az egyénnek is, a nemzetnek is — arra az esetre, ha a helyzetünk még jobban megnehezednék. Mindahhoz, amit az árakról eddig elmondottam, csak egy szempontot kell még hozzáfűznöm és ez a valuta szempontja. A kérdés az, hogy az áraknak az a kétségkívül nagyarányú emelkedése, amely nálunk a háború kitörése óta lezajlott, nem jelenti-e azt, hogy a pénzünk devalválódott. A válaszom erre a kérdésre egyszerű és — éppen ezért — azt hiszem meggyőző is. AbbóZ indulok ki, hogy mi történnék, ha Európa — a maga határain belül — ma is a szabad forgalom állapotában élne, vagy legalábbis a háború kitöréséig a szabad forgalom elvei szerint gazdálkodott volna. Azt hiszem, egészen világos, hogy ebben az esetben is pontosan ugyanaz történt volna, ami így történt. Elértük volna az európai piac mezőgazdasági árszintjét ; a különbség csak az lenne, hogy a folyamat gyorsabban zajlott volna le és hamarabb ért volna véget. Azt hiszem, a devizánk sem állana a legrosszabbul; ellenkezőleg, külkereskedelmünk — a most elért mezőgazdasági árak mellett — már a háború előtt is olyan felesleget produkált volna, amely a pengőnk értékét nemzetközi viszonylatban is teljes mértékben biztosítaná. De ha a szabad forgalom elméleti hipotézisét el is ejtem, valutánk nemzetközi értékét a mai kötött forgalom mellett is csorbíttatlannak látom. A kritérium itt — kötött forgalom esetében — a vásárlóerő paritása ; ez pedig megvan. Mert ha akár a búzánknak, akár más terményünknek az európai exportpiacok bármelyikén jegyzett árát — a ma érvényes árfolyamon — pengőre átszámítjuk, a költségtételek levonása után megkapjuk a magyar belföldi árat, ez pedig azt jelenti, hogy a paritás fennáll, sőt vannak esetek, amikor a külföldi ár még mindig magasabb, mint a belföldi. Akárhogy is nézem tehát a dolgot, a helyzet mindenképpen úgy áll, hogy a valutánk tekintetében az árak emelkedéséből semmiféle hátrányos konzekvencia nem adódik ; sem belföldi, sem nemzetközi vonatkozásban. Hosszasan időztem az árak és a munkabérek kérdésénél. Azt hiszem, meg kellett tennem, mert elsősorban mégis csak ez a kérdés az, amelynek szemszögéből a publikum a pénzgazdálkodást elbírálja és azt jónak vagy rossznak ítéli. Azt hiszem sikerült kimutatnom, hogy az adott európai viszonyok között a mezőgazdasági árak felemelése közgazdaságunk egyensúlya és társadalmunk nyugalma érdekében nemcsak elkerülhetetlen, hanem mindenképpen helyes is volt. Ezekután arról szeretnék még néhány szót szólni, hogy a