Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - Háborús adózási kérdések

620 létükre; a központi ellátásba nem vont hadiüzemek és egyéb ipari üzemek alkalmazottaik szükségletére, valamint a magánszemélyek, a háztartásukhoz tartozó személyek szükségletére. Az említett jogosultak csak olyan gazdaságokkal köthetnek bérhizlalási szerződést, amelyek a beszolgáltatási kötelezettség teljesítése után megmaradt saját termésű vagy vásárlási engedély alapján beszerzett takarmányból képesek hizlalni és a szerződésben vállalt hizlalási kötelezettség teljesítéséhez a közellátásügyi minisztertől takarmánykiutalást, vagy a beszolgáltatási kötelezettség alól felmentést nem kérnek. A rendeletben részletezett feltételek mellett köthetnek bérhizlalási szerződést: a) a községek; b) a megyei városok; c) a törvényhatósági jogú városok; d) Budapest székesfőváros; e) a vármegyék; f) a közbiztonsági alakulatok; g) a közforgalmú vasutak és hajózási vállalatok, valamint a m. kir. posta; h) a központi ellátásba vont hadiüzemek, valamint ellátás szempontjából ezekkel egy tekintet alá eső hadiüzemek, továbbá vállalatok; i—j) a közhivatalok, köztestületek, közintézmények és közüzemek, étkezdéik, valamint tisztviselőik és alkalmazottaik szükséglete erejéig; k) a kórházak, klinikák és egyéb gyógyintezetek; l) a Magyar Állat és Állati Termékek Kiviteli Szövetkezete. Bérhizlalási szerződóst annyi sertés hizlalására lehet kötni, amennyi a hizlaltató egy évi fehéráru szükségletének fodezésére elegendő. A bérhizlalási szerződést írásba kell foglalni és jóváhagyás végett magánszemélyeknek az illetékes közellátási felügyelőséghez, az egyéb személyeknek pedig a közellátásügyi miniszterhez koll 3 példányban bemutatni. A rendelet lehetővé teszi, hogy a bérhizlalási szerződést kötő gazdaságok megfelelő takarmánykiutalásban részesüljenek. Egyben pedig hatályon kívül helyezi a 110.410/1942. K. M. sz. rendeletnek (Bp. K. szept. 27.) azt a rendelkezését, amelynek értelmében a közellátásügyi miniszter a kukorica beszolgáltatási kötelezettség alól egészben vagy részben felmentést adhat annak a termelőnek, aki a MÁSz-szal szemben arra vállal kötelezettséget, hogy legalább 10 darab és egyenként legalább 145 kg súlyú hízott sertést beszolgáltat. A dióhéjnak, valamint a barack- és szilvamag héjának kötelező felajánlása tárgyában közzétett 6310/1942. M. E. sz. rendelet (Bp. K 1942 okt. 31.) értelmében mindenki, aki dió, barack- vagy szilvamag feldolgozásával üzletszerűen foglalkozik, köteles a 25 kg-ot meghaladó mennyiségű dióhéjat, ül. maghéjat a rendelet hatálybalépésétől, azontúl pedig mindenkor a dió feltörésétől, a gyümölcs feldolgozásától, illetőleg a gyümölcsmag birtokbavételétől számított 8 nap alatt az Ipartermék Értékesítő Részvénytársaságnak vételre felajánlani. (A rendelet hatálybalépése előtt az említett maghéjak beszolgáltatása tárgyában az 5670/1942. M. E. sz. rendelet [Bp. K. szept. 26.] intézkedett, azzal az eltéréssel, hogy a beszolgáltatási kötelezettség bármilyen mennyiségre kiterjedt.) A finomliszt- és kenyérjegy finomlisztszelvényeire havonként és személyenként 80 dkg finomlisztet és 80 dkg kenyérlisztet kell kiszolgáltatni. A száraztésztafélékből kiszolgáltatható fejadag havonként és személyenként 160 dkg. A törvényhatóság első tisztviselője a megállapított mennyiség keretén belül szabályozhatja, hogy az egyes finomlisztszelvényekre milyen