Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - Háborús adózási kérdések

613 állapodásban ugyanis nincs olyan rendelkezés, hogy az annak tárgyát szolgáló arukból a felek mindegyike mily mennyiséget szerezhet be és mily mennyiséget hozhat forgalomba, üymódon mindkét szerződő fél tetszésszerinti forgalmat bonyolíthatott le, a forgalom tekintetében tehát a megállapodás korlátozást nem tartalmaz. A szerződésnek azok a rendelkezései viszont, amelyek előírják, hogy a beszerzés és értékesítés feltételeire nézve a feleknek előzetesen meg kell állapodniok, azt jelenti ugyan, hogy meg kell állapodni a vétel és eladás tekintetében, amely árak tehát a szerződő feleket köti. Ámde ez a megállapodás nem jelenti az áralakulás tekintetében a szabadverseny kizárását, vagy korlátozását a felek között. Az adott esetben ugyanis a megállapodás keretébe tartozó árukra vonatkozó ügyletek lényegileg a felek közös ügyletei voltak, a feleknek tehát az árubeszerzés éfe eladás körül ebből az okból egységes elvek szerint kellett eljárni. Nem lehot megállapítani, hogy a megállapodás kartellhez hasonló jogviszonyt létesített a felek között, abból sem, hogy a felek közös nyilvántartó-irodát létesítettek. A felek ugyanis a megállapodás tárgyául szolgáló árukra vonatkozó ügyleteket saját nevük alatt bonyolították le, a nyilvántartó-iroda nem végezte a kartellalakidatok által létesíteni szokott irodák rendszerinti tevékenységét, a megállapodás tárgyául szolgáló áru tekintetében való ügyletkötést és a megkötött ügyleteknek a részes vállalatok között lebonyolítás végett való felosztását, ha nem csupán a felek által megkötött ügyleteknek a felek üzleti jelentései alapján való központosított könyvelését és annak alapján a felek között a szerződés értelmében való elszámolást. A közös irodának ezzel a rendeltetéssel való létesítése tehát lényegileg az adminisztráció egyszerűsítésének és az üzleti rezsi csökkentésének célját szolgálta. (C. IV. 3294/1942.) Társulás felbontása. — (171.) A peres felek között létrejött megállapodás ama tartalmának, amely meghatározza, hogy az alperes a közösen létesítendő malomüzembe az ott felsorolt és 8000 csehkoronára értékelt gépeket és felszerelési tárgyakat adja, az a helyes értelme, hogy a felek megegyezése szerint az alperes a felsorolt gépek és felszerelési tárgyak szolgáltatásával a malomüzemhez 8000 csehkorona vagyoni betéttel társult. Az alperes e vagyoni betétje tehát a- társaság vagyonúban megmarad akkor is, ha a gépek és felszerelések üzemképessége csökkent, vagy azok teljesen üzemképtelenné váltak is. Erre tekintettel a felperes sikertelenül vitatja egyrészt azt, hogy a malom tiszta hozadékának megfelelő hányadában a gépek üzemképtelenné válása esetén ellenérték nélkül részesül az alperes, másrészt az, hogy ebben az esetben megszűntek azok a lényeges feltevések, amelyek mellett a társaság létrejött. A társasviszony létesítésénél szem előtt tartott lényeges feltevések megszűnéséről ugyanis csak akkor lehetne szó, ha az üzemképtelenné vált gépek és felszerelések pótlásához való megfelelő hozzájárulást az alperes felhívás ellenére megtagadta volna. E tekintetben megállapítást nyert, hogy a felperes az alperes által szolgáltatott és üzemképtelenekké vált gépek és felszerelési tárgyak helyett újakat szerzett be és ezeknek beszerzésére fordított öezszeget a malom számadásába kiadásként beállította, a számadásokat pedig az alperes nem kifogásolta. Az alperes által adott gépek és felszerelési tárgyak a társasviszony azonnali hatállyal történt felmondásakor üzem-