Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A hadiesemények által okozott dologi károk megtérítése

596 De nézzük a Manoilesco által hirdetett elméletet közelebbről ! Smith Ádám nemzetközi munkamegoszlási elve, valamint Ricardo által képviselt összehasonlító költségek tana után Manoilesco érdekes maglátással új gondolatot épít bele a külkereskedelmi elméletek épületszerkezetei közé. Szerinte a különböző munka-produktivitású termelési ágak összehasonlítása révén annak a termelési ágnak fejlesztésére kell magunkat rászánnunk, amelynek a munka-produktivitása a legnagyobb. Hogy határozza meg Manoilesco a munka-produktivitást ? Szerinte ez a fogalom nem egyéb, mint egy munkás által egy évben termelt átlagos termelési nettóérték, hol a termelési nettó értékhez úgy jutunk, hogy az egész termelési értéket csökkentjük mindazokkal a tételekkel, amelyek előzetesen már értéket kölcsönöztek az illető cikknek, tehát a cikk értékéből levonatnak a nyersanyagoknak, a segédanyagoknak, tüzelőanyagoknak és elhasználódási leírásoknak értékei. A mezőgazdasági termeivények esetében a nettóérték úgy adódik, hogy a produktum értékéből le kell vonni a megfelelő vetőmagnak, segédanyagoknak, tüzelőanyagoknak tételét, valami ít azokat az értékeket, amelyek a gépek és szerszámok elhasználásából adódnak. Ilyen módon a Manoilesco-féle munka-produktivitás fogalma tartalmazza az egy munkáskéz által egy évben termelt, a fentebbiekben pontosabban körvonalazott többlet-értéket. Ennek a munka-produktivitás fogalmának kell Manoilesco szerint mennél magasabb értéket elérnie, hogy az illető termelési ág támogatásra valóban érdemes legyen. A munka-produktivitás értéke igen nagy ingásokat mutat. Amerikai statisztikák szerint egy a kémiai iparban foglalkoztatott munkás munka-produktivitása 5000 dollárt ér el, míg ugyanezen időben az orosz mezőgazdaságban alkalmazott munkás munka-produktivitása 90 dollár. Ez azt jelenti, hogy ha az amerikai gyógyszerésziparban foglalkoztatott egy munkás munkáját meg akarják fizetni, akkor az orosz mezőgazdaságban például ezért kb. 55 munkásnak kell odaadnia munkájának eredményét. Vagy nézzünk egy másik példát ! Romániában 1 tonna cseh szénnek ára 500 Lei, mivel szemben egy hasonló minőségű román szénnek 1 tonnája 900 Lei értéket ért el. Ha már most Románia lemondana a széntermelésről és inkább tengeri termelésének fokozásával kívánná lehetővé tenni a cseh szénnek behozatalát, akkor gondos számítások révén Manoilesco arra az eredményre jut, hogy míg Románia egy szénbányájában foglalkoztatott munkásának munkájával 80 tonna szenet termel, addig a tengeri export révén lehetővé vált cseh szénbehozatal azt jelenti, hogy egy munkásának mimkateljesítménye után csak 48 tonna szénhez jut. Ezért mondja azt a frappáns megállapítását, hogy míg a mezőgazdaság a gazdagság felé vezető úton ökrös szekéren halad, addig az ipar ezen az úton autóval rohan célja felé. Ezért hirdeti, hogy az egészséges gazdaságpolitikának azon kell lennie, hogy mindenáron vásárlóerőt teremtsen. Minden, ami az emberiség vásárlóerejét előmozdítja, előrehaladást jelent; minden, ami ezt a célt csökkenti, visszafejlődésnek számít. Ebből a meggondolásból folyik az a megállapítása is, hogy List Frigyes-