Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A hadiesemények által okozott dologi károk megtérítése

590 tosítása nem kötelező, a kereskedelmi ingóságok biztosítása ellenben igen, feltéve, ha azok értéke 1000.— fontot meghalad. Arra vonatkozólag ninesen biztos tudomásunk, hogy az ingatlanoknak hadikárok elleni biztosítása kötelező-e, vagy sem, de a hozzáfüződő fontos érdek a biztosítási kötelezettség kimondását valószínűsíti A biztosítások adminisztrálása a biztosító magánvállalatok feladata, ezek azonban ebben a vonatkozásban csüpán megbízottai a kereskedelmi minisztériumnak, amelynek kebelében erre a célra életr,ehívott hivatal nyújtja a biztosítottaknak a kártérítést a hadikárok fedezésére megállapított külön biztosítási díj ellenében. A biztosítási díjat időszakonként állapítják meg és a valóságos káralakuláshoz képest módosítják. A biztosítási díj ennek megfelelően igen magas; ingatlanok biztosítási díja ezidőszerint 1 évre azok adóköteles értékének 10%-a, a kereskedelmi ingóságoké pedig forgalmi értékük iy2%-a. Tudni kell azonban, hogy Angliában az ingatlanok adóköteles értéke nem azonos azok forgalmi, vagy építési értékével, hanem körülbelül a nettó jövedelemmel ,egyező. De még így is szembetűnő a biztosítási díj magassága. Az ingó magánjavak hadikár biztosításáról szóló törvény rendelkezései szerint egy bizonyos lépcsőzetesen megállapított összegre díjfizetés nélkül mindenkit megillet a kártérítés. A fokozatok a következők: a) saját háztartással nem rendelkező akár nős, akár nőtlen személyek kártérítési igénye . . 50 font 1)) saját háztartással rendelkező nőtlen személyeké 200 „ c) saját háztartással rendelkező nős személyeké 300 „ ez az összeg minden 16 éven aluli gyermeknél további 25 ,, -tal emelkedik. Ezen a díjmentes összegen felül Nagy-Britannia minden lakosának jogában áll magán ingójavait 10.000.— fontig biztosítani. A biztosítási díj progresszív, illetőleg fokozatos, amennyiben az első 2.000 fontig 1% 2— 3.000 „ terjedő értékrész után . . 1^2% 3- 10.000 „ „ „ . . 2% 2. Norvégia és Finnország a hadiesemények által okozott dologi károk megtérítésének kérdését elvileg azonos alapon rendezte. Mindkét állam a hadikárok megtérítésének érdekében veszélyközösségbe tömörítette a biztosítottakat és ennek a veszélyközösségnek adminisztrációját a biztosító magánvállalatokból alakított konzorciumra bízta. A hadiesemények által okozott károk ellen a biztosítás nem kötelező, ennek ellenére a hadikárok megtérítéséhez szükséges alapot a tűzkár ellen biztosítottak két kategóriájának éspedig az ingatlanok és ingók tulajdonosainak külön hozzájárulásából — pótbefizetéseiből — teremtik elő. A hozzájárulás mértékét a hadikárok megtérítéséhez szükséges összegek nagysága határozza meg. Ennek a megállapítása, a kárösszegek kiszámítása és folyósí-