Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Néhány szó a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodás kérdéséhez

572 IRODALOM Eckhart Ferenc: A magyar közgazdaság száz éve, 1841—1941. Budah pest, 1941. 342. oldal. Eckhart könyve az első rendszeres összefoglalás a magyar gazdasági élet legutóbbi száz évének fejlődéséről, gondolható tehát, hogy a szerzőnek nem csekély nehézségekkel kellett munkája megírása során megküzdenie. Ezekre előszavában maga is hivatkozik, művét szerényen csak vázlatnak, keretnek nevezve, amelynek kitöltésére még szorgos munkára lesz szükség. Az olvasó e szerény bevezető után örömmel állapítja meg, hogy „a gazdasági élet rugóit megmutató emberi dokumentumok" hiányáért bőven kárpótol az a körülmény, hogy a kapott „vázlat" rendszeres és a szükséges nagyvonalúság mellett a részletekben is lelkiismeretesen kidolgozott, adatokkal bőven illusztrált kitűnő áttekintést nyújt gazdasági életünk fejlődéséről. Anyagát a könyv hat fejezetben tárgyalja, hat korszakra osztva egyúttal gazdasági életünk legutóbbi száz évének történetét. Az első az 1848. előtti állapotokat mutatja be. Ebben a korszakban a mezőgazdasági termelés a robotmunkán nyugodott, amelynek eredménytelenségét az ország jobbjai már régóta hangoztatták. A föld trágyát egyáltalán nem kapott, egyenetlen, sekély szántásba került a mag s következményként a termés nagyon gyenge volt. Utak, szállítási lehetőségek liiánya miatt még ezt a gyenge termést is csak nehezen lehetett értékesíteni. Az állattartás külterjes irányú volt, meglehetős nagy állatlétszámmal. A belkereskedelem csekély mértékű, a külkereskedelem túlnyomó részben Ausztriával bonyolódott le, ahova marhát, sertést, bort, fát vittünk ki iparcikkek ellenében. A hitelélet a Fáy András által életrehívott Pesti Hazai Első Takarékpénztár (1839.) és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (1841.) alapításával ekkor indult fejlődésnek. Az abszolutizmus és a kiegyezés éveiben a mezőgazdaság a jobbágyfelszabadítás hatása alatt áll. A földesúri birtokok tőke- és munkaerőhiánynyal küzdenek, sok kerül közülük bérlők kezére. A termelési rendszer átalakul, a nagykiterjedésű legelőket feltörik, az állattenyésztés visszafejlődik, a gabona-, főleg búzatermelés fokozódik. A kereskedelem a dunai gőzhajózás és a vasútvonalak építése következtében lassan élénkül. Egyéb okok mellett a tőkehiány, a hitelintézetek és a vállalkozói kedv hiánya akadályozza az ipar fejlődését. A 60-as évek táján azonban valóságos alapítási láz dühöng, erős tőzsdei konjunktúrával kapcsolatosan. A következő korszak Eckhart könyvében a válság és pangás kora. 1873-tól 1879-ig, amire egy negyedszázadig, 1914-ig a gazdasági fejlődés virágkora következik. Ez utóbbi korszakban a mezőgazdasági termelés egyre inkább felölti azt a jellegét, amit azóta is megtartott a szántóföldi növények termelési arányában. A művelési módok, a trágyázás és ennek következtében a terméseredmények lassú javulásnak indulnak. A szarvasmarha- és sertéshizlalás kezd szélesebb körben elterjedni és komoly jövedelmi ággá fejlődni; nagy a lókivitel, a juhállomány fejlődését azonban a tengerentúli gyapjú versenye akadályozza. Az iparosodást az osztrák és cseh ipari érdekeltségek igyekeznek a Monarchia szerkezetéből adódó különböző politikai és