Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Néhány szó a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodás kérdéséhez

55ö gatósága kötelezőnek elismerje, vagy megújítsa, (C. IV. 2ÜÖ3/1942.) — (152.) Az értékpapírforgalom szabályozása tárgyában kiadott 700/1942. M. E. sz. rendelet 4. §-a 1. bek. b. pontja alapján a részvénytulajdonos rész­vényeit köteles a Pénzintézeti Központnál bejelenteni, amennyiben a rész­vényeinek névértéke és a részvénytársaság alaptőkéjének 2%-át és a rész­vénytársaság alaptőkéje az 500.000 P-t meghaladja, ugyanezen § utolsó bek. az első bekezdés b. pontjára utalva kimondja: hogy a pénzügyminiszter az 500.000 P alaptőkét el nem érő részvénytársaság részvényeire a bejelentési kötelezettséget rendelettel kiterjesztheti. A rendelet kétségkívül nem tartal­maz intézkedést, arra az esetre, ha a társaság alaptőkéje kereken 500.000 P, miért is a rendeletet a bíróságnak a rendelet szellemében ki kell egészítenie. A rendelet az összes részvénytársaságokra vonatkozik, — 12. §-ában foglalt kivételektől eltekintve, mivel felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek arra, hogy a bejelentési kötelességet kiterjesztheti az 500.000 P alaptőkét el nem érő részvénytársaság részvényeire is. Azonban a rendeletben foglalt adatok­ból nem vonható következtetés arra vonatkozólag, hogy a bejelentési kötele­zettség alól egyedül az 500.000 P-s alaptőkéjű részvénytársaságok rész­vényesei kivételt képeznének, hanem éppen ellenkezőleg a közgazdaságilag védeni kívánt érdek arra enged következtetni, hogy a rendelet alkotójának nyilván az volt az akarata, hogy a részvénybejelentési kötelezettség nem csak az 500.000 P-t meghaladó, hanem az 500.000 P alaptőkéjű részvénytársaság részvényeseire is kiterjedjen a rendelet 4. § 1. bek. b. pontjában előírt fel­tételek fennforgása esetén. Ennek az álláspontnak a helyességét igazolja aa is, hogy a rendelet a 12. §-ban a felsorolt kivételek között az 500.000 P alaptőkéjű részvénytársaságokat nem említi. Minthogy a társaság a bejelen­tést nem igazolta, illetve nem terjesztett be adatokat arra nézve, hogy a rész­vényesei a bejelentési kötelezettségüknek eleget tettek, az elsőbíróság helye­sen semmisítette meg határozatképtelenség okából a közgyűlési határozato­kat. (Bud. kir. ítélőtábla P. VI. 8827/1942.) Szolgálati viszony. — (153.) A végkielégítési igény szempontjából ügy­döntő kérdés az, vájjon a jogviszony a felperessel, mint vállalati tisztviselő­vel létesített szolgálati viszonynál?, avagy csupán az ügyvéd és ügyfele között rendszerint fennálló megbízási viszonynak minősül-e. Felperes a perben állította, hogy alperesnek összes peres és perenkívüli ügyét intézte, hogy minden felmerülő ügyet ellátni tartozott, az alperes hatvaiú fiókjánál az inté­zet helyiségében „jogtanácsos" megjelöléssel külön irodahelyisége volt, amelynek fűtéséről és világításáról az intézet gondoskodott; munkakörébe tartozott a fiókintézetek felülvizsgálása, igazgatósági és felügyelőbizottsági jelentések, igazgatósági ülési és közgyűlési jegyzőkönyvek, céghivatali be­adványok szerkesztése, adó- és illetékügyek intézése, stb. Ha felperesnek ezen állításai valók, vagyis ha a felperes az alperes vállalatában állandó és folyamatos, egységes megbízáson alapuló szolgálatok teljesítésére díjazás ellenében vállalkozott és őt az 1937: IV. tc. 92. §-ának 3. bekezdésében biz­tosított azon jog meg nem illette, hogy a megbízás elvállalását egyes ügyek ben indokolás nélkül megtagadja és az elfogadott megbízást felmondja, abban az esetben a jogügyletnek ez a tartalma túlhaladja az ügyvédi meg­bízási viszony rendszerinti terjedelmét és megállapíthatja a szolgálati joq-

Next

/
Thumbnails
Contents