Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - A háborús károk viselésének kérdését

535 csökken. Ilyen esetekben indokoltnak látszik, hogy az állam — éppen úgy, mint a hadirokkantaknál, vagy hadiözvegyeknél és hadiárváknál — a károsultról vagy elhalálozása esetén tartásra jogosult hozzátartozóiról, hacsak ezek valamely pénztárnál biztosítva nincsenek, megfelelően gondoskodjék. A német jogszabályok errenézve részletesen intézkednek. A károsult igényt tarthat teljes munkaképtelensége esetén járadékra, munkaképességcsökkenés esetén segélyre, de igénye van az egészsége helyreállításához szükséges gyógykezeltetési költségekre is. A tartásra kötelezett elhalálozása esetén a tartásra jogosult hozzátartozók temetési segélyt, özvegyi és árva járadékot kapnak. Sokáig vitatkoztak a német szakirodalomban azon, hogy a személyi kárt szenvedett gondatlansága esetén van-e helye kártérítésnek. Pl. valaki könnyelműségből vagy elővigyázatlanságból elmulasztja a légvédelmi pincébe való lemenetelt. Van-e igénye ebben az esetben kártérítésre ? Ma már kialakult álláspont a németelméi, hogy a károsult kártérítési igényét csak akkor veszti el, ha személyében beállott kárt szándékosan ő maga idézte elő. Ezt a felfogást a magam részéről nem osztom. Szerintem a károsult csak akkor igényelhet kártérítést, ha őt a kár beálltában vétkesség nem terheli. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy a károsult egészen enyhe gondatlansága (culpa levis) esetén ne veszítse el kártérítési igényét. De súlyos gondatlanságnál (culpa lata) — pl. mikor valaki a légiriadó alatt kimegy az utcára sétálni, vagy a kapualjából nézi a légiharcot és eközben a repeszdarabok megsebesítik — teljesen jogalapnélkülinek tartom a kártérítési igény elismerését. Összefoglalva tehát: a személyi károknál, amennyiben a kár keletkezésében a károsult vétlen, az állam kártérítési felelősségét minden esetre meg kell állapítani. Dologi károknál a hadicselekmények folytán keletkezett károk megtérítése iránti igényt az általános jogi felfogás ma elismeri. E tekintetben nem lesz érdektelen, ha egy pillantást vetünk a kérdés külföldi szabályozására. Németországban e tárgyban alaprendeletnek tekintendő egy 1940. évi november hó 30-án kelt rendelet (Kriegssachschadenverordnung). Ennek 1. szakasza megállapítja az állam kártérítési felelősségét, s egyben meghatározza a háborús dologi kár fogalmát. E szerint az 1939 augusztus 26. óta a német birodalom területén ellenséges támadás vagy a német véderő által ingókban és ingatlanokban okozott károkért a német állam kártérítést nyújt. Háborús kárnak e szerint a közvetlen ellenséges támadás, valamint e támadás elleni védekezés folytán keletkezett kár tekintendő. A kártérítési kötelezettség kiterjed a háborús dologi károk megelőzésére és elhárítására fordított kiadásokra is. Bár a német jog elvileg a korlátlan kártérítés alapján áll, mégis érvényesül bizonyos korlátozás annak folytán, hogy azonnal vagy rövidesen csak bizonyos károk térülnek meg. A kártérítés időpontja-