Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Értékállandósági kikötések sorsa a m. kir. Kúria újabb gyakorlatában

495 Szövetkezeti joggyakorlat Szövetkezeti mérlegkészítés. — (7.) Az elsőbíróság helyesen semmisítette meg a Szövetkezet 1940/1941. üzletévi mérlegét megállapító és az azzal kapcsolatos közgyűlési határozatokat abból az okból, hogy e mérlegben az előző évi közgyűlés által átvinni rendelt nyereségnek a hitelezők számláján való felvétele és az előző évi mérlegben a hitelezők számláján szereplő titkos tartaléknak a rendes tartalékalap-számlára való átkönyvelése közgyűlési határozat nélkül a törvénybe (K. T. 179. § 2. pont) ütközik. A kir. ítélőtábla álláspontja szerint a szövetkezet 1940/41. évi mérlegének az előzőkben írt felállítása az évi nyereséget csökkenti és ekképpen sérti a K. T. 199. §-ának 6. pontjában foglalt rendelkezést, mivel a tartalékalap dotálása a nyereségen keresztül idevonatkozó külön közgyűlési határozat alapján és csak a következő év számadásaiban volna keresztül vezethető. Nem helytálló felfolyamodónak az a vitatása, hogy minden egyes szövetkezeti tag tudott arról, hogy a tartalékalapban az addig rejtett tartalékalapok is szerepelnek és hogy az előző év nyereségéből átvinni rendelt összeg a hitelezők számláján szerepel s így az ő akaratuk nyilvánult meg a közgyűlési határozatukban. A mérlegvalódiság elve ugyanis megköveteli, hogy a mérleg- és eredményszámlának a mindenkori üzlet év teljes összegű veszteségét és nyereségét kell tartalmaznia, amiből okvetlenül következik, hogy a közzétett és a közgyűlés elé terjesztett mérlegben a nyereséget nem lehet oly módon eltüntetni, amint az a szóbanforgó esetben történik, mivel ez a mérleg, mint a következő év kezdő mérlege, csupán a közgyűlés határozata alapján keletkezik. Nem vehető figyelembe a felfolyamodó által felhozott az a körülmény sem, hogy a közgyűlésen az összes tagok jelen voltak, mert a mérleg valódiságelvével szemben az egész alaptőkét képviselő üzletrészesek egyhangú határozatukkal sem juthatnak olyan ellentétbe, mint aminőt jelent a szövetkezet 1942. évi január 30-án tartott közgyűlésének a határozata, még ha az a hitelezők érdekeit nem is sérti. (Bp. kir. ítélőtábla P. VI. 5468/1942-42. sz.) G—cz. Biztosítási joggyakorlat Életbiztosítási kötvény elajándékozása útjában áll más kedvezményezett kijelölésének — (6.) Felperes két életbiztosítási kötvényét feleségének ajándékozta, aki ezután maga teljesítette a díjak fizetését. Utóbb felperes más kedvezményezettet akart kijelölni és pert indított felesége ellen a két kötvény kiadása iránt. A Kúria felperest keresetével elutasítja a következő indokolással: „Nem alapos a felperesnek az a támadása, hogy az életbiztosítási kötvénynek ingó módjára való ajándékozása nem lehetséges és az ilyen ügyletből a megajándékozott jogokat nem szerezhet. Nem alapos pedig azért, mert életbiztosítás esetében a kereskedelmi törvény 500. §. 2. pontjából folyóan a szerződő biztosítottnak jogában áll a biztosítási kötvényben eredetileg kijelölt kedvezményezett helyett más kedvezményezettet kijelölni, sőt jogában áll a kötvény tulajdonjogát is másra átruházni. Az átruházás ajándékozás útján is történhet, amely az ajándékozási szándék kijelentésével, annak elfogadásával és a kötvény átadásával létesül. Következéskép annak