Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Értékállandósági kikötések sorsa a m. kir. Kúria újabb gyakorlatában

491 JOGGYAKORLAT Általános gazdasági joggyakorlat Fogadós felelőssége. — (136.) A fogadós felelősségéről szóló 1924. évi XIII. tc. 1. §-a értelmében a fogadós felel azért a kárért, amelyet a megszálló vendég a fogadóba hozott dolgának elveszése, elpusztulása, vagy megsérülése által szenved, hacsak azt nem bizonyítja, hogy a kárt olyan körülmény okozta, mely sem neki, som háznépének, sem személyzetének fel nem róható. A törvény tehát kifejezetten csak fogadósokra vonatkozik és nincs utalás sem a hasonló természetű egyéb üzemekre, aminők a fürdők, kávéházak, éttermek, vendéglők vagy hivatásszervezetek jóléti intézményeinek gyógy- és üdülőházai. A külföldi törvényhozások is hasonlókép csak általában a vendégfogadósok felelősségét szabályozzák a befogadott utasokkal való viszonyában azoknak a fogadóba bevitt dolgaikért. Idevonatkozóan azonban alkalmazást nyer a m. kir. Kúriának 21. számú jogegységi döntvényében (P. H. T. III. kötet, 530. sz.) foglalt jogszabály, amely szerint a fürdők, kávéházak, éttermek és hasonló természetű üzemek és vállalatok tulajdonosai az üzemük helyiségeibe a látogatók által rendszerint magukkal vinni szokott tárgyaknak elveszése által okozott károkért ugyanolyan felelősséggel tartoznak, mint a vendégfogadósok és szállodások, hacsak ki nem mutatják, hogy a kár okozása a vendég valamely cselekményére vagy mulasztására, harmadik személy elháríthatatlan cselekményére, vagy pedig erőhatalomra vezethető vissza. (C. VI. 1179/1942.) Hitelező kijátszása. — (137.) Jogszabály, hogy a hitelező megtámadhatja az adós jogügyletének vele szemben való hatályosságát, ha ezáltal a követelésének kielégítésére szolgáló fedezet elvonatott és a jogügylet az ő kijátszása céljából jött létre. Ügydöntő tehát az, hogy az I. rendű alperes azzal a szándékkal adta-e apósának, a II. rendű alperesnek és az utóbbi azzal a szándékkal vette-e át a 8250 pengőről kiállított váltókat, hogy ezek érvényesítése által a felperes követelése elől a fedezeti alap elvonassék'í A felperes 6000 P és jár. iránti követelése a váltóadás idejében már fennállott az I. rendű alperessel szemben és nem vitás, hogy az I. rendű alperesnek ebben az időben nem volt vagyona, csak az anyja után várható öröksége, amelyet a II. rendű alperes az érvényesített váltók alapján vezetett végrehajtás útján a felperest megelőző rangsorban lefoglalt. Az alperesek közeli családi kapcsolatára való tekintettel már ez a tényállás is kellő alapot szolgáltat annak megállapítására, hogy a váltók adása és átvétele azzal a szándékkal történt, hogy ekként a felperes elől az az egyetlen vagyon is elvonassék, amely követelésének fedezetére szolgálhatott volna. Ugyanis a közeli családtagok között létesített jogügyleteknél a hitelező kijátszását célzó szándékot vélelmezni kell. Ez a vélelem pedig ebben az esetben annyival is inkább érvényesül, mert az alperesek a váltóadás idejében egy háztartásban éltek és az I. rendű alperes vagyoni helyzetével a II. rendű alperes is tisztában volt. Nem dől meg ez a vélelem ebben az esetben akkor sem, ha a II. rendű alperesnek valódi követelése volt abból folyóan, hogy az