Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Tévedés és szavatosság

20 még jelentősebb a megtámadás szerepe, ha a vevő szavatossági jogait már nem gyakorolhatja, mert a ker. törvény még szigorúbb feltételekhez köti e jogokat és így még könnyebben el is veszítheti azokat a vevő. Nemcsak a féléves elévülési idő sikertelen elteltével, hanem az értesítés elmulasztásával is elvész a vevő szavatossági joga s ekkor a terhes vételtől csak eredeti érvénytelenség címén szabadulhat. (Ezért az óvatos vevő ugyanabban a keresetben a vétel felbontását követeli szavatosság címén, s egyszersmind tévedés címén is megtámadja az ügyletet : így ha szavatosság címén el is utasítják, tévedés címén esetleg eléri a célját.) Ad 3. Bizonyos esetekben tehát a vevő igen hasznosan tudja szavatossági jogait az ügyletmegtámadással kiegészíteni ; azonban felmerülhet a kérdés, van-e helye egyáltalában a tévedés címén megtámadásnak az adás-vételnél, nem alkotják-e a szavatossági jogok a vevőnek olyan kizárólagos jogi védőfegyvereit, amelyek mellett egyéb eszközökkel nem léphet fel ; más szempontból nézve pedig : nem kap-e a vevő a megtámadási jog által jogai érvényesítésére olyan prolongációt, amely a rövidebb szavatossági elévülés céljával szöges ellentétben áll ? A törvényszöveg nem ad választ a kérdésre. A ker. törvény 346. és 349. §-a ugyan elég határozottan mondja, hogy ,,az áru nem kifogásoltnak tekintetik" és hogy ,,a vevő azon kifogással, hogy az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, nem élhet", ha a már említett feltételeknek nem tett eleget, nem valószínű azonban, hogy a törvénynek szándékában lett volna a jogvesztő hatályt a szavatosság körén túlmenőleg egyéb védelmi jogosítványokra is kiterjeszteni. Az irodalomban Grosschmid arra az álláspontra helyezkedett, hogy midőn a kötelem — az átadás által — a „szavatosság létszakába" lépett, a vevő csak a szavatossági jogokat használhatja fel védelmére, minden más lehetőség bezárul előtte. (Grosschmid : Fejezetek, II. k. 1233. o.) Ezzel szemben Szászi Schwarcz Gusztáv a tévedést és a szavatosságot ,,egy tőről fakadt két intézmény" nek mondja, és úgy véli, hogy a két intézmény párhuzamosan, egymás mellett is érvényesülhet. (Sz. Schwarcz : Újabb fejtegetések, 82. o.) Grosschmid hivatkozik az Optk.-ra és a B. G. B.-re, melyek a mi ker. törvényünkhöz hasonlóan rendelkeznek, s melyek — szerinte — szintén kizárják a tévedés címén megtámadást szavatosság esetében. Azonban mind az osztrák, mind a német joggyakorlat rácáfol erre az állításra, mert mindkát jogterület bíróságai elismerik az ügyletbontó tévedés alkalmazását adásvétel esetében is. A magyar jogi irodalom általában Szászi Schwarcz felfogását fogadta el helyesnek. Az a nézet pedig, amely de lege lata elismerte ugyan a párhuzamosságot, de lege ferenda azonban ki akarta zárni, visszautasításra talált. (Bárdos Benő : Bíráló vélemények, 69. o.) A tévedés címén való megtámadás és a szavatosság párhuzamos érvényesítését jogpolitikai szempontból is csak helyeselni