Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - A gabona forgalmával és őrlésével kapcsolatos legújabb intézkedések

443 sitése) méltányos eltolódások mutatkoznak a bírói gyakorlatban. Ugyancsak új bírói gyakorlat jelentkezik az úgynevezett „lelépési díj" tekintetében, mely ma már turpis causa címén semmis, mint ilyen visszakövetelhető, sőt legújabban kihágást képez és büntethető. A haszonbérleti fejezet is feldolgozza a legújabb törvényeket, kormányrendeleteket és bírói gyakorlatot; külön foglalkozik a hatósági tudomásulvételt igénylő ügyletekkel, a kikötött haszonbér bírói fölemelésével vagy mérséklésével és a gazdasági épületek karbantartásával. Itt már helyesen mutat rá a szerző, hogy a helyreállítási kötelezettség rendkívüli pótlásoknál (pl. tűzvész vagy nagyobb viharok esetén) a haszonbérbeadót terheli akkor is, ha egyébként a karbantartást a haszonbérlő vállalta magára. A közteherviselés kapcsán az a megjegyzésünk, hogy a haszonbéi-lő által magára vállalt („az ingatlant terhelő") adók alól nemcsak az egyházi adó képez kivételt, hanem a személyes természetű jövedelmi adó és az egyszeri beruházási hozzájárulás is. A negyedik füzet hátralevő részét a munkabéri és szolgálati szerződések töltik ki; erről a fejezetről, mely valóságos kódexe a munkajognak, csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. Pontos precizitással határolja körül a munkaadó, munkavállaló és az alkalmazott ismérveit, az alkalmazottak egyes csoportjait; az alkalmazotti (szolgálati) jogviszony meghatározásában világosan visszatükröződik a ma már egységesen kialakult bírói gyakorlat, amely végleg kiküszöbölte az azelőtt oly gyakori vitákat. Részletesen ismerteti a modern gazdasági élet új intézményeit: a kollektív szerződéseket, a gyári munkarendet, a szolgálati és fegyelmi szabályzatokat, a zsidó-törvény által felállított korlátozásokat, a szerződés szabadsága mellett bizonyos cogens, szociális célú szabályokat, melyek az alkalmazott hátrányára nem módosíthatók, a munkabéruzsora eseteit és joghatásait. Megtaláljuk a fejezetben a munkajogot gyökerében módosító, mondhatnók szocializáló 1937: XXI. tc. és annak végrehajtása tárgyában kibocsátott 3000/1938. Ip. M. sz. rendelet részletes rendelkezéseit, a munkaidő, legkisebb munkabér és a fizetéses szabadság tárgyában. Ezek a rendelkezések már öt évvel ezelőtt előhírnökei voltak a mind erőteljesebbé váló népi politikánál?, amelynek ma is egyik lényeges részét képezik. Tüzetesen foglalkozik a fejezet a munka-bér tanával, melynek keretében ismerteti a túlóradíj, a remuneráció, az előleg és a fizetési késedelem, a beszámítás fontos kérdéseit és a munkabér előnyös kezelését kényszeregyesség vagy csőd esetében. Felsorolja a fejezet azokat az egyéb szociális jellegű intézkedéseket is, amelyekkel legújabb törvényeink védik az alkalmazottakat, így a fizetéses szabadságon felül a gyógykezelés, a betegség, baleset, öregség és rokkantság esetére szóló, kötelező biztosítás, a családi pótlék, valamint a néhány év előtt életrehívott Közérdekelségek Felügyelő Hatóságának elég széleskörű beleszólási jogát ezekbe a kérdésekbe. Nem kerülik el figyelmét a pénzromlással elkerülhetetlenül velejáró nyugdíjátértékelés szabályozása és a nagyobb vállalatok keretében létesült külön nyugdíjpénztárak se. A munkajog-kódexnek további folytatása már a Különös Rész ötödik füzetére maradt. A nemrégiben megjelent füzet ismertetésére rövidesen visszatérünk. Dezső Gyula