Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - A gabona forgalmával és őrlésével kapcsolatos legújabb intézkedések

429 óv eltelt részére eső haszonbérre jogos igénye nincs, hanem a haszonbérnek csupán oly aránylagos részére tarthat igényt, amely a haszonbérlök által élvezett haszonnak megfelel. (132. E. H. M. M. T. 1543. §.) A bíróság az 1937 október 1-től az 1938 május l-ig eltelt egész időre járó haszonbért a felperes javára vette számításba, viszont az alperesek beruházásai (vetés) nem az azokra fordított munka és költekezés felmerültekor mutatkozó tényleges értékben, hanem abban a 60%-kal növelt értékben vonta le a felperes követeléséből, amelyet azok az 1938. évi május hó 1. napján a vetés fejlődésére tekintettel képviselték. Ezek szerint a felperesnek erre a 7 havi haszonbérre nem abból az okból van igénye, hogy az alperesek az emiitett gazdasági évben 7 hónapon át voltak a haszonbérlemény birtokában, hanem azért, mert ez a haszonbér összeg az alperesek által élvezett haszonnal arányban áll. (C. VI. 3425/1941.) Járadék felemelése. (133.) Felperes a korábbi perben részére a balesetből folyó munkaképességcsökkenése alapján megítélt járadék felemelését a Pp. 413. §-a alapján azon a címen kéri, hogy a korábbi ítélet meghozatala óta a gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulása folytán a megélhetés lényegesen megnehezült és családi állapota is annak folytán, hogy utóbb megnősült és gyermeke született, megváltozott. Az állandó bírói gyakorlat szerint az olyan változás, amely nem a károsult személyében, közelebbről munkaképességének mértékében, hanem az általános gazdasági viszonyokban következett be, a Pp. 413. §-ának alkalmazására nem szolgálhat alapul, tehát a megélhetés megnehezülése miatt a felperes megítélt járadék felemelését nem igényelheti. A felperes családi állapotának utóbb beállott, de a balesettel okozati összefüggésben nem álló változások, szintén nem nyújtanak alapot a megítélt járadék felemelésére, mert a Pp. 413. §-a szerinti keresetnek csak akkor van helye, ha azok a körülmények változtak meg lényegesen, amelyek alapján a bíróság a szolgáltatás mennyiségét megállapította. (C. I. 56/1942.) — (135.) A perbevitt annak a jognak megbírálásámál: lehet-e alperes által a felperes részére a Rt. részvényállománya fele részének átruházása egyik ellenértékeként kötelezett és az átruházási szerződésben életjáradéknak megjelölt havi 600 P szolgáltatást a viszonyok változása folytán felemelni, nincs jelentősége annak, hogy a kikötött szolgáltatás a vételár részének vagy életjáradáknak tekintendő-e. Az életjáradéki (ellátási) szerződésre irányadó jogszabályokat ugyanis abban az esetben is alkalmazni kell, ha a visszatérő időszakban teljesíteni kötelezett szolgáltatást vagyonátruházásnak ellenértékeként kötelezték. Alkalmazni kell tehát azt a jogszabályt is, amely szerint a gazdasági viszonyok gyökeres és mélyreható változása a lényegében tartási célt szolgáló járadék felemelésére alapul szolgálhat. A felperes az átruházási szerződésben kötelezett járadék felemelését jogosan követelheti, mert a felek a 600 pengő járadék megállapításánál azt tartották szem előtt, hogy a felperes olyan életjáradékban részesüljön, amely nyugodt, gondtalan és az eddigi (a szerződés kötéskori) életszínvonalnak megfelelő megélhetését biztosítja. A szolgáltatásnak a szerződésben havi 600 pengőben való megállapítása tehát nem a fizetendő járadék mindentől független és mindenkorra szóló lerögzítésc,. hanem csak azt jelenti, hogy az átruházási szerződés kötése idején létezett viszonyok mellett ez az összeg volt az, amely a felek által szem előtt