Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Tévedés és szavatosság

22 ő okozta, vagy legalábbis felismerhette. Mindezekben az esetekben bizonyos kauzális kapcsolat van a tévedés és az ügyleti ellenfél magatartása között, és éppen ez a kauzalitás a jogvédelem legfőbb indoka. Megtámadható továbbá az ügylet, ha a másik félre az ügyletből a tévedés folytán ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolnék. Itt a gazdagodás alaptalan volta, de főleg aránytalan nagysága indítja a jogalkotót arra, hogy a forgalom érdekeit háttérbe szorítván, a tévedő félnek segítséget nyújtson. Gyakorlatilag a megtámadható ügyletek túlnyomó részénél a tévedés és az ügyleti ellenfél magatartása közötti okozatos kapcsolat a megtámadás alapja, mert az ügyletbontó tévedés utóbb említett esete főleg az ingyenes ügyleteknél fordul elő. A szavatosságnál a tévedésnek korántsem jut olyan centrális szerep, mint az ügyletbontó tévedésnél. A vevő szavatossági jogai ki vannak zárva abban az esetben, ha az áru minőségi hiányait az ügyletkötéskor ismerte vagy felismerhette : másszóval, a szavatossági jogok előfeltétele, hogy a vevő a minőségi hibákra vonatkozóan menthető tévedésben legyen. A tévedésnek tárgyát illetőleg az áru minőségi hibáira, vagyis a kikötött vagy törvényi kellékek hiányára kell irányulnia, minőségere nézve menthetőnek kell lennie. A vevő enyhe gondatlansága azonban még nem zárja ki az eladó szavatosságát, míg a súlyos gondatlansággal kapcsolatban a Mtj. 1383. §-a a következő megszorítást teszi : „Oly hiány miatt, amely a vevő előtt saját súlyos gondatlansága következtében maradt ismeretlen, az eladó csak akkor szavatol, ha a dolognak kikötött tulajdonsága hiányzik, vagy ha az eladó a hibátlanságért jót állott, vagy ha a hibát csalárdul elhallgatta." Ez nem azt jelenti, mintha a vevő ezekben az esetekben az ügyletkötés körüli köteles gondosság alól fel lenne mentve, hanem csupán arról van szó, hogy a gondatlanság káros következményei elmaradnak, mivel bizonyos okokból a vevő magatartása az eladó felelőssége szempontjából közömbössé vált. Ugyanis ha a felek bizonyos tulajdonságokat az áruban meglévőnek kötnek ki, vagy ha az eladó jótáll azért, hogy az áru mentes minőségi hibáktól : az eladó mintegy garancia felelősséget vállal magára. Ha pedig a hiányokat a vevő előtt csalárdul elhallgatta, természetesen nem mentheti magát azzal, hogy a vevő a csalásra kellő gondossággal rájöhetett volna. Ha összehasonlítjuk a tévedés kellékeit az ügyletbontó tévedés és a szavatosság esetében, sok hasonlóságra fogunk bukkanni. A tévedés idő pont ja mindkettőnél az ügyletkötés időpontja, tárgya az előbbinél valamely, a szerződés tartalmát érintő lényeges körülmény, utóbbinál valamilyen minőségi hiba. Azonban a minőségi hiba is legtöbbször „lényeges körülmény". Kikötött tulajdonság hiánya esetén ez magától értetődik : éppen azért kötötték ki a felek, hogy az áruban ilyen és ilyen tulajdonságoknak kell meglenniök, mert ezeket a tulajdonságokat lényegeseknek tartották.