Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 1. szám - A "kereskedelmi társaságok" joga az új olasz polgári törvénykönyvben
20 Pár oldalas tanulmány keretében természetesen nem térhettünk ki mindazokra a problémákra, amelyek a társasági joggal szorosan összefüggenek. így nem ismertettük (minthogy nagyjában a mieinkkel egyeznek) pl. azokat a rendelkezéseket sem, amelyek a társasági formának a megváltoztatására, az egyesülésre, a beolvadásra és a cégjogra vonatkoznak. Az elmondottak is elégségesek azonban annak a megvilágítására, hogy az új kódex a jogtudományban mélyreható változást jelent. Ez egyéb és értekezésünkben nem ismertetett újításokon kívül nemcsak abban nyilvánul meg, hogy szakít a már közel évszázados magánjogi és kereskedelemjogi tradícióval, hanem az olasz jogrendben is olyan újításokat vezet be, amelyek az eddigi jogszabályozással szemben valóban lényeges változásokként hatnak. Nem gondolunk az Olaszországban eddig ismeretlen korlátolt felelősségű társaságnak a bevezetésére, hanem pl. azokra a következményekre, amelyeket a részvényjog reformja fog magával hozni. Az 1865. évi régirészvényjog a részvénytársaság intézményét Olaszországban teljesen diszkreditálta. A részvénytársasági forma — amely szervezete következtében a nagy vállalatok létesítésére és így nagy teljesítmények végrehajtására kitűnő eszköznek bizonyult — sok esetben kényelmes eszközzé vált arra, hogy a vállalkozó a vállalkozásával kapcsolatos kockázat alól saját vagyonát kivonja, s csupán a kis alaptőkével bíró részvénytársasági vagyont kockáztassa. A helyzetnek illusztrálására szolgáljanak a következő számok : a 14.098 olasz részvénytársaság közül, amelyek 1938 szeptemberében tették közzé mérlegüket, csupán 3018, illetőleg 4898 részvénytársaságnak, tehát az összes részvénytársaságok 21.41%ának, illetőleg 34.74 %-ának az alaptőkéje haladta meg az egymillió, illetőleg az ötszázezer lírát. 1503 részvénytársaság alaptőkéje kevesebb volt 10.000 líránál (2000—2500 pengőnél) l19 Ilyen kis részvénytársaságoknak — amelyekénél nagyobb saját tőkével egy jóforgalmú szatócsboltnak is rendelkeznie kell — volt igazgatóságuk, felügyelőbizottságuk stb. ! Nem is lehet csodálni, hogy az olasz jogi irodalomban sűrűn voltak hangok hallhatók, amelyek a részvénytársasági intézmény teljes megszüntetését kívánták. A kódex azonban nem lépett erre az útra. Nem szüntette meg a részvénytársaságot, hanem megreformálta. Nem törli el a mult bevált intézményeit, hanem azokra, mint erős alapokra, vonja fel a jövő épületének falait. És ezt az épitő jogalkotó munkát annál is inkább kell becsülnünk és csodálnunk, mert éppen akkor történik, amikor az egész olasz nemzet fegyverben áll ; a nemzet jogi géniuszának műve eggyéolvad a világégés közepette kifejtett egyéb hallatlan erőfeszítéseivel és hőseinek a harctereken hazájukért elfolyó vérével. Cottely István 19 Istituto centrale di statistica del Regno d'Italia : Annuario statistico Italiano. 1939. XVII. Quarta Serié. Vol. VI. 248. o.