Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Gazdaságszervezés - közellátás

339 lett volna célravezető az a svájci rendelkezés, amely több hónapos készletek beszerzésére szólította fel — a közellátás folyamatossága biztosításának érdekében! — a lakosságot. Az elosztás folyamatossága feltétlenül szükségessé teszi, hogy a fogyasztással közvetlenül érintkező kis-elosztóhelyek száma az életképesség határáig szaporíttassék; különösen áll ez a szabály akkor, ha nem új elosztóhelyek létesítéséről, hanem a készleteknek már fennálló elosztóhelyek részére való kiutalásról van szó: nem közérdek, hogy bizonyos fontos közélelmiszert csak egy bizonyos közüzem fiókjai hozzanak — akár a „sorbanállás" kényszerűsége árán is — forgalomba. A másik oldalon viszont: a feltétlen szükségesség mértékéig kell csökkenteni a csak közvetítésre hivatott nagykereskedői jogosítványok számát, az ú. n. „ungesunde Handelsspanne" lerövidítése érdekében. Gazdasági közelmúltunk ezzel ellenkező jelenségei teljesen indokolatlanok és tévesek voltak Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fogyasztási statisztika fontosságát, figyelemmel arra is, hogy az elsőrendű élelmicikkek nagy része mezőgazdasági eredetű, ezek között pedig igen nagy számmal vannak szervezet hiányában igen nehezen megfogható termékek (ilyen pl. a tej, a tojás). Ez alkalommal is kifejezetten felhívjuk a figyelmet a német Hofkarte intézményére, amelynek kissé bátortalan követésével talán már a közeljövő magyar agrártörvényhozásban is találkozni fogunk. A legnagyobb figyelem fordítandó arra, hogy a közfogyasztási morál egészséges maradjon; ennek kezdeti veszélyeztetéséről már megemlékeztünk, — későbbi megfertőzésének legkétségtelenebb melegágya mindenesetre a „sorbanállás", egyben a rémhírterjesztés és suttogó propaganda valóságos tenyészhelye. Nagyon célszerű azonban az is, ha a központi vezetés alkalmas módon, különösen jogszabályalakú irányelvek közlésével siet a helyi hatóságok segítségére, különösen akkor, ha a rendszerinti közigazgatási hatóságokat is be kellett vonni a közellátás munkájába. Így elkerülhetők az olyan sajnálatosan tehetségtelen kísérletek, mint pl. a „sorbanállási-jegy" kiváltásának gondolata, — vagy az a helyhatósági rendelkezés, amely egy majdnem 40.000 lakosú város összes ellátatlanjai részére külön igénylési eljárással együtt a legnagyobb mezőgazdasági munkaidőben személyes jelentkezés előírása mellett egy nap alatt akarta a kenyérjegyeket kioszttatni. Az ilyen tévedéseknek a fogyasztómorálra gyakorolt hatása kifejezetten romboló. VI. Kérdés lehet azonban: szükség van-e valóban külön gazdaságszervezeti berendezések létesítésére a közellátás biztosítása érdekében, — s nem volna-e ez a cél megfelelő hatékonyságú rendészeti (és igénybevételi) szabályokkal elérhető? Erre a kérdésre teljes határozottsággal nem-mel kell felelnünk. A gazdasági rendészet — és egy külön erre a célra rendelt nyomozó