Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Gazdaságszervezés - közellátás

337 tétében kell mélyreható mérlegelésre találnia. Különösen agrárállamban fontos, hogy a köz mentesítse magát attól az idejétmúlt elképzeléstől, hogy az államnak semmi körülmények között sem szabad a termelésbe beavatkoznia. Vannak elsőrendű életfontosságú agrártermékek, amelyek termelése bizonyos esetben kifejezetten veszteséges. Ennek oka lehet egészen kényszerű: csak az erre hivatottak által helyesen mérlegelhető államvezetési szempontok valamely állati takarmányféleség árának enormis felemelését, ugyanakkor szociális és közfogyasztási szempontok az e takarmányféleség felétetésével termelt elsőrendű élelmicikk árának alacsonyan tartását követelik. Ily körülmények között azonban gyenge magánkezek veszteséges termelését sem remélni nem lehet, sem — intézményesen — elvárni nem szabad, tehát szükségképpen a közület-nék kell megfelelő formában a termelésbe beavatkoznia (a „megfelelő forma" kellékéből következik, hogy az ilyen közcélú és indokú termelés nem lehet élettelenül bürokratikus vagy éppen aszociális). A gazdasági élet sokszor eredményez feszültségeket, amelyeket gyakran csak a köz tud feloldani. Ugyanazon termelési feltételek mellett pl. az egyik termelő jóárú italtejként, a másik csak harmadáron, ipari tejként tudja a tejet értékesíteni. Az itt szükségessé váló árkiegyenlítés a köz-eredetű pénzráfordítás egyetlen produktív formája s mivel egy saját erőivel bölcsen gazdálkodó termelés-szervezeti egység ön-nivellálása, más termelési ágak megterhelésével sem jár. — Egyes termelési vagy elosztási vonatkozásokban azonban néha a vállalkozások számának egészen egészségtelen eloszlását is tapasztalhatjuk: egyes helyek vagy viszonylatok indokolatlanul túlzsúfoltak, másutt viszont a közellátás érdekeit sértő hiányok észlelhetők. Az utóbbi jelenség oka valószínűleg a kisebb vagy elégtelen jövedelemkilátás; ha azonban a kérdéses gazdasági tevékenységre közszempontból mégis szükség van, annak fennálltát és működését csak az egyesét meghaladó erővel rendelkező gazdaság-szervezet tudja biztosítani (a német Betriebserrichtungs- und Erweiterungsrecht). Hajlékonynak kell azonban lennie a közellátás elosztási problémái technikai megoldásának is. Majdnem minden közellátási szabály — különösen pedig a sok háborús élelmezési és ruházkodási rendelkezés — limitálást, korlátozást jelent, aminek pedig lélektani és logikai reakciói vannak. Az első azzal jár, hogy az adagolásra, racionalizálásra tekintettel minden társadalomellenesség nélkül is a „neki járó" fejadagokat igyekszik mindenki igénybevenni, ami pedig esetleg fogyasztás-emelkedést idéz elő. Logikai szükségszerűség viszont az a másik reakció, hogy a fogyasztás-korlátozás egészen komoly mértékig kérdésessé teheti azoknak a (kis-) termelőknek az életlehetőségeit, akik csak a megszorítás előtti termelési-volumen mellett találták meg kis számításaikat. Itt megint a szervezetnek kell — más, esetleg közforrású rendelések adagolása eszközével — beavatkoznia. Mivel láttuk, hogy a szűkös készletek tekintetében az adagolás bevezetése nem szükségképpen fog a fogyasztás csökkenésére vagy