Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Gazdaságszervezés - közellátás

335 IV. A „közellátás" fogalma gazdaságvezetési alapfelfogásbeli külön•bözőséget is jelent: a fogyasztást kiemeli a nyereség türelmes szolgáltatójának eddig szinte csak szükséges rosszként megtűrt pozíciójából és legalábbis egyenrangúvá teszi a termeléssel és elosztással. A közellátás azonban nem fogyasztásvédő-, és nem termelés-, átdolgozásvagy kereskedelem-ellenes: hiszen a „védés" ellenérdekűséget, szembenállást associal, a „közellátás pedig totális fogalom: rründen közszempontból honorálható érdeket és szempontot figyelembe vesz. Sokan állítják, hogy a közellátás csak a rendkívüli idők által előhívott válság-jelenség, amely az idők normalizálódásável tárgytalanná válik, — ezáltal pedig megszűnik a gazdaságirányítás szükségessége és így a gazdaságszervezés létindoka is. Valószínű és szeretjük remélni, hogy az elemi élelmiszerek adagolása nem rendszerinti békegazdálkodási feladat; azt hisszük azonban, hogy a világgazdasági válság gyökerei ennél sokkal mélyebbre ereszkedtek, s mivel az élelmiszer-adagolást meghaladó gazdasági problémák is sokkal inkább okai, mint okozatai voltak a háborút kiváltó világfeszültségnek, a háborúval egyidejű automatikus megszűnésükre sem számíthatunk. Sokak számára kérdéses az is, van-e szükség nálunk gazdaságszervezésre? Ha figyelembe vesszük, hogy legnagyobb jelentőségű gazdasági partnerünk egy utolérhetetlen tökéletességű gazdaságszervezettel és irányított gazdasággal rendelkezik, — saját gazdasági életünkben pedig egy rendkívüli méretű és jelentőségű személyi kicserélődés véghezvitele a kormányprogramul, azt kell mondanunk, hogy a magyar gazdasági élet problémái csak megjelenési módjukban különböznek a béke és háború szerint, — gazdaságszervezetre és irányításra azonban a háború után is szükség lesz: a magyar gazdaságszervezés tehát nem háborús szükséglet. V. Közellátási probléma kétféle lehet: vagy termelési, vagy elosztási. Minden paradox hangzása ellenére is az esetleg kielégítő menynyiségeket feltételező elosztási feladat aránylag nehezebb lehet, de különösen szociális kihatásaiban veszélyesebb is. A problémákhoz mérten különbözők természetesen azok az igények is, amelyekkel az élet a közellátással szemben fellép. Németországban pl. a termelési problémák elsősorban a közélelmezési, elosztási kérdések pedig inkább az ipari közellátás terén merültek fel. Ez annyival szerencsésebb helyzetet jelent, mert az ipari termelés könnyebben megfogható és elosztható is. Agrárországban, mint pl. nálunk a helyzet bizonyára inkább fordított: a közélelmezési javak esetleg nagyobb abszolút, de mindenesetre nagyobb relatív számok szerint állanak rendelkezésre; túlnyomórészt mezőgazdasági eredetükre tekintettel azonban jóval nehezebben foghatók meg és ellenőrizhetők, viszont akár csak időlege*