Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Még egy szót a csendes társaságról

Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat Tőzsdei szokványok és az „egykézek" között kötött megállapodás. —(3.) Minthogy az 1940—41. campagne-ban a Magyar Hüvelyes- és Olajosmagkiviteli Egyesülés, mint „magyar egykéz", másrészt az „olasz egykéz'í, a Ciscla között olyan megállapodás jött létre, hogy a magyar egykéz által Olaszországba szállítandó valamennyi vagon kifogásoltnak tekintendő, minthogy úgy jelperes, mint alperes tagjai az egykéznek és jelperes és alperes között a szóbanforgó árunak Olaszországba való szállítása tekintetében alkalmi egyesülés jött létre, ennélfogva alperesi vevő nem helyezkedhetik joghatályosan arra az álláspontra, hogy a kifogásolásnál a szokványokban előirt határidőket kellett volna a felperesi eladónak betartani. A peres felek között nem volt vitás, hogy az alperes 1941 február 8-án 900 mázsa olasz exportra megfelelő minőségű fürjbabot adott el a felperesnek, a minőségért az olasz rendeltetési állomásig vállalván a szavatosságot. A leszállított mennyiségből az olasz vevő 600 mázsát minőségi hiányok miatt kifogásolt és a genovai tőzsdén megtartott expertiz eredményeként értékkevesblet címén összesen 36.788.80 líra állapíttatott meg a felperes terhére. Alperes védekezésének lényege az volt, hogy a kifogásolt 600 mázsa fürjbab február 12-én — illetve 13-án — adatott fel és legkésőbb március 15-én megérkezett a rendeltetési állomásra, alperes azonban első ízben csak felperes március 27-i leveléből szerzett tudomást a kifogásolás tény érői ós arról, hogy az olasz vevő már javaslatot is tett a békés rendezésre vonatkozóan. A felperes ezzel szemben előadta, hogy az 1940/41-es kampányban a Magyar Hüvelyes- és Olajosmagkiviteli Egyesülés, mint egykéz intézte tagjainak összes olasz export ügyleteit az olasz egykézzel, a Cisclával szemben. Az átvétel és a lebonyolítás egyöntetű elbírálása érdekében a magyar és az olasz egykéz között az a megállapodás jött létre, hogy a magyar egykéz által Olaszországba szállítandó valamennyi vagon kifogásoltnak tekintendő és a magyar egykéz megnevezte az olasz tőzsdéken azokat a megbízottait, akik a közös mintákat pecsételik és abban az esetben, ha nem jön létre békés megegyezés, arbiterként képviselik a magyar egykézt az arbitrage-on. A bíróság az alperes védekezését nem t alálta alaposnak. Amikor a peresített ügylet létrejött, az Olaszországba irányuló babexport kizárólag a magyar és az olasz egykéz útján volt lebonyolítható és — a mint ezt a bhóság szakértelmével megállapította — megfelel a valóságnak az a felperesi állítás, hogy a két egykéz között a kifogásolások elintézésére vonatkozólag a fentebb körülírt megállapodás jött létre. A peres tényként megállapította, hogy a felek nemcsak azt kötötték ki, hogy az ügylet tárgya olasz exportra megfelelő minőségű fürjbab, hogy az eladó a minőségért az olasz rendeltetési állomásig egyedül szavatol és hogy a vevő a teljes mennyiséget kizárólag olasz export céljára használhatja fel, hanem azt is kikötötték, hogy a vevő „az exporthaszonból 60%-ot az eladónak térít". A peres felek között tehát az adásvételi ügylet keretében, vagy a mellett egyúttal alkalmi egyesülés is jött létre az adásvételi ügylet tárgyának Olaszországba való exportálására. Ebben az alkalmi egyesülésben felperes volt az üzletvezető tagnak tekintendő, az ő feladata lévén a teljes árumennyiséget olasz export céljára felhasználni, míg az alperes arra vállalkozott, hogy olasz exportra alkalmas minőségű árut szállít, amelyért a fele-