Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - A magyar mezőgazdaság megszervezése

86 lások, másfelől mezőgazdasági rendi szervezetek között. A mezőgazdasági termelői társulások pedig lehetnek vagy kizárólagosan a termelés előmozdítására alakult társulások, vagy pedig az értékesítésben is közreműködő, sőt az értékesítést kizárólagosan kézbentartó, „egykezesített" termelői társulások. A magunk részéről szerencsésebbnek tartanok, ha az értékesítés nem bízatnék a kizárólag termelőkből alakult társulásokra, hanem az általunk mezőgazdasági rendi szervezeteknek nevezett alakulatokra. Ügy véljük, hogy az értékesítés átfogó probléma, amely nem kizárólag a mezőgazdasági termelőket, hanem a nemzet egész egyetemét érinti, tehát célszerűen az említett rendi szervezetekre bízható. Ma már ugyanis az élelmi cikkekkel való ellátást nem tekinthetjük kereskedelemnek, e szó liberális értelmében, hanem közérdekű elosztási tevékenységnek. A Javaslatban említett társulások alakítása, működésének lehetővé tétele, biztosítása, betagolása a mezőgazdasági közigazgatásba számtalan gazdasági jogi problémát vet fel. A legjobban megszervezett érdekképviselet is elsorvad, ha nincs működési tere. Mezőgazdasági bizottságaink azért nem működnek és az érdeklődés irántuk azért hiányzik, mert a legritkább esetben kaptak megbízást olyan közfeladatok ellátására, amelyek az egyes közületeket érdekelték. A Javaslattal kapcsolatban alakítandó társulásoknál tehát első és legfontosabb feladatunk a hatáskör, illetőleg munkakör biztosítása. A termelői társulások kezébe kell letenni a mezőgazdaság tárgyi fejlesztésére irányuló összes állami akciók (vetőmagakciók, gazdasági gépakciók stb.) lebonyolítását, a mezőgazdasági rendi társulások kezébe pedig a piacszabályozással kapcsolatos összes helyi kérdéseket. Tennivalóikat a társulások saját felelősségükre, maguk lássák el, természetesen állami irányítás és ellenőrzés mellett. Az ellenőrzés eleinte behatóbb legj^en, később azonban fokozatosan enyhíteni és a társulásokat az önálló eljárásra nevelni kell. Ha a társulások látják, hogy hatáskörük jelentős, feladataikat komolyan fogják venni és hamarosan meg fognak állni saját lábukon. A feladatok átruházásával kapcsolódik össze az a kérdés, hogy a társulások mennyiben lesznek közigazgatási szervek és ha ilyenek lesznek, mennyiben kapnak hatósági jogkört ? Amint láttuk, a mezőgazdasági rendi szervezetek valóságos hatósági jogkört kaptak a Javaslatban azáltal, hogy a bennük érdekeltek egymásközti jogviszonyait kötelező rendelkezésekkel szabályozhatják. Né feledjük el, hogy e szervezetekben érdekelt lehet pl. nemcsak a búzatermelő gazda, hanem a cséplőgépvállalkozó, a gabonakereskedő, a malom, a lisztkereskedő, a sütőiparos és a. fogyasztó is, egyes ilyen szervezetek érdekeltségi köre tehát igen kiterjedt lehet és az állampolgárok széles körére szólóan szabályozhatja az egymásközötti jogviszonyokat. Ezeket a rendi szervezeteket tehát mindenesetre valóságos mezőgazdasági önkormányzati orgánumoknak kell tekintenünk, természetesén különleges