Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A háború okozta károk megtérítése

603 SZEMLE A háború okozta károk megtérítése Az első kérdés, amely az ellenség által dolgokban okozott károkkal kapcsolatosan felmerül, hogy vájjon nincsen-e a kötelmi jognak egy olyan általános szabálya, amelyből az államnak az ilyen károk megtérítésére való kötelezettsége levezethető. Felmerül ez a kérdés különösen a mi szokásjogi jogrendszerünkben, amelyben a vétlen károkozásért való felelősség egész rendszerét építette ki a jogfejlesztő bírói gyakorlat. A kérdésre a felelet csak (tagadó lehet, hiszen a háborúban maga az állam, a belső jognak a legfőbb forrása van az ellenség részéről megtámadva s ezért az állam kártérítési kötelezettségéről a legtágabb fogalmazás mellett is csak akkor lehetne szó, ha a bíró a háború kitörése körül a saját államának jogellenes — bár esetleg nem vétkes — magatartását állapítaná meg. Az ily megállapítást viszont el sem lehet képzelni. Ebben a vonatkozásban helvtálló a neoscbolastieus jogfilozófia egyik képviselőjének, Petrascheknek a megállapítása, aki éppen a hadviselés tekintetében a jogosság kérdésének már a felvetését is kizártnak tartja. A háborúban az ellenség által okozott károk tehát jogilag a vis maior által okozott károkkal esnek egy tekintet alá, amelynek megtérítésére a háborút befejező békeszerződés az ellenséget kötelezheti ugyan, egyébként azonban a megtérítésnek csak külön ezt a kérdést szabályozó pozitív jogszabály lehet az alapja. De ugyanez a szerző mutatja ki azt is, hogy a jog és az igazság közt a legnagyobb feszültség éppen a háborúval kapcsolatos áldozatok körében észlelhető. Az életét feláldozó családapa és hátramaradottal, valamint azok között, akik a háborút az annak köszönhető hatalmas nyereség elkönyvelésével zárják le, az élet az esetek kimeríthetetlen változatosságát mutatja. Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy az állam ne törekedhetnék a nagy ellentétek áthidalására, sőt csak helyeselhető lenne, ha erre a megfelelő eszközöket felkutatná és azokat a legteljesebb mértékben igénybevenué Ha az állam a dologi károk teljes megtérítését magára vállalná, helyesebben az összes adófizetőire egyenlékenyen hárítaná át, ebből súlyos dissonantia adódnék a személyükben sérelmet szenvedettekre, akik munkaképességükben elszenvedett veszteségüknek, vagy a családfenntartójuk elvasztésével reájuk hárult kárnak csak egy töredékét kapnák meg. A dologi károk állami megtérítése kétségkívül túlzotton kapitalisztikus színezetű szabályozás lenne. * A Széchenyi-Curia összejövetelén elhangzott hozzászólás Marék Lóránt előadásához.