Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - Wekerle Sándor emlékezete. Elmondta Fabinyi Tihamér az Országos Kaszinó közgyűlési vacsoráján

74 A látszat ugyanis az, mintha idejét múlta vagy legalább is megfakult és értékcsorbulást szenvedett volna a legtöbb nagy vezető elv, amely Wekerle Sándor korában uralkodott. Az egyén helyett a közösség eszméje lép előtérbe, az anyagiasság helyett az erkölcsi elv, az arany trónját veszíti, a tőke megbecsülése alábbszáll, a munkáé emelkedik, a kiosztó igazság helyébe a kiegyenlítő igazságtevés nyomul, az egyéni szabadság helyett a rend s a szervezés elve és főleg a széles néprétegek szociális szempontjai kívánnak fokozott érvényesülést és mindez a gyors, az azonnali megoldások lélekzetet elállító ütemében jelentkezik. A látszólag áthidalhatatlan ellentétek azonban feloldhatók és kiegyenlítésüknél Wekerle Sándor élete és munkája megszívlelhető tanulságokat tud nyújtani és iránymutató példát képes szolgáltatni számunkra a mai helyzetben is, ha a mulandótól el tudjuk választani az örökkéható eszményeket, a csak relatív értékű eszközöket meg tudjuk különböztetni az önértékű céloktól, a történések immanens hatóerejét a korok szerint változó formában jelentkező konkrét megvalósulások esetlegességeitől ; ha nem másolunk, hanem okulunk és az okulás eredményeképpen kiválasztjuk a jót és illúziómentesen félretesszük azt, ami kevésbbé jónak vagy rossznak bizonyult. ,,A rossz, amit ember tesz, túléli őt, a jó gyakorta sírba száll vele", panaszolja Antonius Caesar ravatalánál. Az én beszédemnek, mai magunkraeszmélésünknek csak akkor lehet a röpke szó okozta étermozgáson túl megmaradó valamelyes hatása, ha ezt a shakespeare-i tapasztalatot az ellenkezőjére fordítjuk és Wekerle Sándor életművéből csak a jót, de egyben minden jót megőrizve, semmit sem engedünk sírba szállni ezekből az értékekből. Az anyagiasság kérdésében igazuk van azoknak, akik a materializmussal szemben az erkölcsi eszményt hangoztatják, mert ,,a lélektani erők alkotják az anyagi jelenségek lelkét ; az anyagi erők félelmetesek, a pszichológiai erők legyőzhetetlenek". De éppen az erkölcsnek, mint kollektív társadalmi tömegerőnek érvényesülhetése végett szükséges az, hogy a társadalom széles rétegei anyagiakban ne nélkülözzenek és becsületes gazdasági munkával szerezhessék meg az anyagi jólét ama fokát, mely az emberi és az állampolgársági függetlenség alapja. Ez volt Széchenyi hitvallása, akit senki sem vádolhat anyagiassággal, már pedig helyesen állapította meg itt az egyik illusztris serlegszónok, hogy „Széchenyi eszméinek gyakorlati megvalósításában senki többet nem tett, mint Wekerle Sándor:1 Miként Széchenyi, úgy ő is a nemzet érvényesülésének, kulturális ereje és külpolitikai súlya emelésének alapfeltételéül tekintette az egyén, a társadalom és az állam gazdasági megerősödését, háztartásaik rendjét. Ez volt hajlamainak, ambíciójának és munkájának tulajdonképpeni területe, ahol fáradhatatlanul törekedett az alkotásra, ami nem volt könnyű azokban az időkben, amikor a magyar középosztálynak a gazdasági pályáktól való idegenkedése és a politika a maga cselszövényeivel és a nemzet erőit gyengítő