Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A háborús gazdálkodás Európában. Baranyai Lipót beszéde a Magyar Nemzeti Bank közgyűlésén

69 kel], hogy legyen, mert lehet ellene védekezni. Az inflációtól különben is nem félni kell, hanem elébe kell vágni ; ennek pedig leghathatósabb eszköze a takarékosság. Az alternatívát úgy állíthatnám fel, hogy : vagy takarékosság vagy infláció. Az effektust tekintve, a kettő megegyezik egymással annyiban, hogy mind a kettő a fogyasztás korlátozását vonja maga után. A különbség azonban mégis — az egyes ember szempontjából is — mérhetetlenül nagy. A takarékosság révén az életszintünket önként és ennek folytán mindig elviselhető mértékben csökkentjük ; e mellett a pénzünk is megmarad és azt nyugodtabb, jobb időkben fel is használhatjuk. Az infláció ezzel szemben az életszintet az individuum által előre meg nem határozható mértékben, brutális kényszer útján szállítja le ; e mellett az árak rohamos emelkedése végérvényesen elviszi a pénzünknek azt a részét, amelyet különben megtakaríthattunk volna. Sokszor elmondtuk itt ezen a helyen, hogy az inflációból — a pénz romlásából — senki előnyt nem húzhat. Néhány fürge ember talán meggazdagodhatik, de az emberek zöme — elsősorban a munkabérből élő ember — csak veszíthet rajta. Mindezzel ma Európaszerte mindenütt tisztában vannak az emberek ; jóformán mindenütt nyíltan diskutálják a kérdést és ennek a diskussziónak az a haszna, hogy mindenütt határozott és komoly állásfoglalás alakul ki az infláció ellen és a takarékosság mellett. Sok tekintetben ennek köszönhető, hogy hitelét vesztette az a teória is, amelyről felszólalásom elején szólottam, s amely azt hirdette, hogy a hadikiadásokat a pénz szaporítása útján kell fedezni. * * * így látom a hadigazdálkodásnak a jelenben adódó problémáit ; ezek a problémák komolyak és súlyosak, de el viselhetők és megoldhatók. Ha már most a tekintetünket a jelenről a jövő felé irányítjuk, felmerül a kérdés, miként hat ki az utódainkra az a gazdálkodás, amelyet mi ma folytatunk. Bizonyos az, hogy a honvédelem kialakítása és épségben tartása az utánunk következő nemzedéknek épp úgy érdeke, mint nekünk. Ha a dolgot erről az oldaláról nézzük, méltányosnak tűnik, hogy azokból a terhekből, amelyeket nekünk ma — de a jövő érdekében is — viselnünk kell, utódaink is kivegyék a maguk illő részét. Vannak, akik azt hiszik, hogy ez lehetséges ; ezt a hitet is a dolgok pénzbeli aspektusának az előtérbe helyezése okozza és onnan ered, hogy a hadikiadások egyrésze hosszúlejáratú kölcsönök útján fedeztetik. Ha egy pillanatra ismét a javak reális világába helyezkedünk bele, látni fogjuk, hogy a terheknek ez az áthárítása, — akármennyire méltányos is volna — sajnos nem lehetséges. Javakban gondolkodva, egészen világos, hogy azt, amire a honvédelemnek a jelenben van szüksége, a jelenben kell előteremteni ; a jövő termelését semmiféle pénzpolitikai vagy