Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

jogosult volt annak hasznait — elszámolás kötelezettsége nélkül — kamat fejében élvezni. Az adós személyes kötelezettségben nem áll, csak a birtok felel. A XVI. század végén ilyen zálogszerződéseket már úgy kötnek, hogy a hitelező a jelképesen átvett birtokot az adósnak bér fizetése ellenében azonnal bérbe adja, vagy pedig úgy, hogy a jószágot egyelőre az adós birtokában hagyja meg s csak akkor helyezkedik bele, ha az adós tartozását időre ki nem fizeti. A zálogbirtokszerzödés volt még a XVIII. században is a kölcsönzésnek a legelterjedtebb alakja ; mellettük azonban hovatovább mind nagyobb szerep jutott az adóslevelekre adott kölcsönöknek is. Az adósleveleknek ingatlanbiztosítékául a jelzálogjognak kellett volna szolgálnia, ennek azonban előfeltétele a zálogjogok nyilvántartása volt. Az adóslevelekre adott kölcsönök tehát eleinte csak a városokra korlátozódtak, míg az 1723. évi országgyűlés ,,betáblázási könyvek" vezetését rendeli el. Ilyen betáblázásokkal azonban csak 1754-től kezdve találkozunk. II. József 1786 február havában elrendelte hazánkban a telekkönyvek készítését és ezzel a földhitel kérdésének modern korszaka nyílott meg. A szerző a történelmi ismertetésben nem szorítkozik csak hazánkra, hanem felöleli az egész európai történeti fejlődést. A földhitel kérdésével összefüggő jogi kérdések tárgyalása mellett részletes képet ad a földhitel szolgálatában álló hitelintézetek fejlődéséről is. Történeti leírásában az ó- és a középkoron keresztül elvezet egészen napjainkig és kimerítő képet ad a földhitel kérdésével kapcsolatos és a közelmúltban lejátszott eseményekről is. A könyv e tekintetben is hézagpótló és értékes elméleti, valamint történeti alapot nyújt mindenkinek, aki a földhitellel kapcsolatos bármely kérdéssel foglalkozni kíván. Xagy előnyére vált volna a munkának, ha a szerző nagyobb súlyt helyezett volna az értékes tartalom rendszeresebb csoport ositására. (Cy ) Folyóiratszemle Reentsspiesrel der Wirtsehaft november 5-i 21. számában Dr. Th. Baldus (Köln) a háborús árszabályozási jog kérdésével foglalkozik. A háború kitörése az árszabályozás kérdésében Németországban fejlett jogszabályozást talált. A német árszabályozási jog alapját ugyanis a már az 1936 október 29-én kiadott árszabályozási törvény (Preisbildungsgesetz) képezi. A fcörvénv már az 1936. évben ármegállapító hivatalt állított fel, amelynek a feladata, hogy a nemzetgazdaság szempontjából helyes áralakulást biztosítsa. Az alaptörvényhez járult a külföldi nyersanyagból előállított áruk árszabályozásának, a közszállítások árszabályozásának a rendezése is. A háborús árszabályozás a háború kitörésekor hatályban volt jogszabályokra támaszkodott és azt a háború követelményeihez képest csak továbbfejlesztette. Deutsches Recht (vereinigt mit Juristische Wochenschrift) november 2-i 44. számában Prof. Dr. Arthur Xikisch (Kiel) beszámol a német háborús munkajog 1940. évi fejlődéséről. Az 1940. évi jogfejlődést azzal jellemezhetjük, hogy a törvényhozás nem mulasztotta el — ha szükség volt reá — kellő eréllyel közbelépni, ha azonban a gazdasági helyzet megengedte, nem tartózkodott a fennálló korlátozások enyhítésétől sem. E tekintetben külö-