Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

625 Alaptalan a felperesnek az a panasza is, hogy a fellebbezési bíróság a számítás alapjául szolgáló díjtartaléknak nem vitás 73.923 P 30 f összegéhez nem számította hozzá a nyereségrészesedési tartalékból a felperesre eső hányadot. A visszavásárlási összeg megállapítása szempontjából ugyanis egyedül a biztosítási szerződés feltótelei irányadók, ezek pedig a két tartalék összeadására nem nyújtanak alapot. A feltételek külön rendelkeznek a visszavásárlási összeg kiszámításáról és külön a nyereségrészesedési tartalék rendeltetéséről. Ezek a rendelkezések nem tartalmaznak arra mutató utalást, mintha a visszavásárlás szempontjából a nyereségrészesedési tartalék a díjtartalék alkotórészének számítana. A fellebbezési bíróság tehát jogszabálysértés nélkül hagyta figyelmen kívül a díjtartalék megállapításánál a nyereségrészesedési tartalékot. A számításnak ismertetett módja szerint pedig a felperest nem illeti magasabb visszavásárlási összeg, mint amennyit neki az alperes már kifizetett, tehát a fellebbezési bíróságnak a keresetben érvényesített többletre vonatkozó igényt elutasító ítélete nem sért jogszabályt. Ezek szerint a vitás kérdés a már előadott indokok alapján elbírálható lévén, a felülvizsgálati kérelemben felhozott és a per elbírálásánál nem jelentős körülményekre vonatkozó többi panasz érdemleges méltatását a kir. Kúria szükségesnek nem találta és az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasította." (C. VII. 1187/1941.) Gróh István Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat Áru átvételének megtagadása az árkormányblztos által engedélyezett felár felszámítása miatt. — (34.) Minthogy az Arellenörzés Országos Kormánybiztosságának 101.903/1941. A. K. számú rendelete megengedi, hogy a barackíz kilogrammonkénti 36 filléres felárát az eladók a vevőre átháríthassák, ennélfogva a vevő jogtalanul tagadta meg az árunak a felár fizetése ellenében való átvételét, miért is az eladótól kártérítést nem kérhet. A bíróság az alperes védekezését alaposnak találta, nevezetesen megállapította, hogy az Árellenörzés Országos Kormánybiztosságának 101.903/1941. Á. K. sz. rendelete és annak a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarához, illetve a Magyar Konzervgyárosok Országos Szövetségéhez intézett magyarázata kifejezetten megengedi, hogy a konzervgyárosok a nagykereskedőkre, a nagykereskedők a kiskereskedőkre, míg emezek a fogyasztókra átháríthassák a kilogrammonkénti 36 filléres ártöbbletet. Felperes tehát jogtalanul tagadta meg az áru átvételét és a felár kifizetését, mert azt módjában lett volna áthárítania. Az sem lehetett az átvétel akadálya, hogy alperes csak részben ajánlotta fel az áru átadását ládákban, a nagyobb részét pedig üvegekben kívánta szállítani ; ugyanis köztudomású, hogy az üvegekben szállított barackíz értékesebb ós kedveltebb a nagyközönség előtt. Minthogy ilymódon felperes volt az, aki a teljesítést meghiúsította, mint szerződésszegő fél, nem követelhet kártérítést. Budapest, 1941. évi október hó 31. napján. Katona Zsigmond s. k., a választottbíróság elnöke, dr. Jakabffy Károly s. k., választottbíró, Weisz János s. k., választottbíró, dr. Adorján Ferenc s. k., jogügyi titkár. (312/941. v. b. szám.) Késedelmes szállítás miatt kártérítés. — (35.) Az áru átvétele mellett a késedelmes szállításból kifolyólag árkülönbözet egyáltalában nem igényelhető, 40