Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 10. szám - Szövetkezeti visszatérítés és osztalék elévülése

598 SZEMLE 'zövetlcezeti visszatérítés és osztalék elévülése. A budapesti kir. törvényszék, mint cégbíróság Cg. 44385/3. sz. 1941 október 18-i végzésével a miniszteri cégbiztos felfolyamodása folytán kötelezte a bejegyzést kérő szövetkezetet, hogy az alapszabályoknak azt a rendelkezését, amely szerint a fel nem vett visszatérítések egy év alatt, továbbá azt a rendelkezést, amely szerint a fel nem vett osztalékok három év alatt elévülnek a tartalékalap javára, a jogszabályoknak megfelelően változtassa meg. Az indokolás szerint „a magánjogi követelések rendes elévülési határideje 32 év, amely a kivételes és jelenleg fenn nem forgó esetektől eltekintve a íelek akaratával sem rövidíthető meg és így a visszatérítés elévülése sem szabható meg rövidebb időben", majd „az 1881. évi XXXIII. tc. 37. §-a szerint a magán értékpapírokban kifejezett tőkekövetelés a lejárat napjától számítandó 20 év alatt, a szelvényeken alapuló követelés pedig a 40. § szerint a lejárat napjától számítandó 6 év elteltével évül el és így az osztalék elévülése 3 évben nem szabható meg". Már korábban, a Gazdasági Jog 1940. évfolyam 34. és következő oldalain rámutattam a budapesti cégbíróság joggyakorlatának egyes helytelenségeire és arra, hogy a megalakuló cég sokszor elégeti tesz a felhívásnak, még akkor is, ha nyilvánvaló a felhívás jogi helyt nem állósága — csak azért, hogy bejegyzéshez jusson. A konkrét esetben a bejegyzés megtörtént, de a cégbiztos a kihirdetés előtt az alapszabályokat kifogásolta, a cégbíróság e kifogásokat — sajnos — magáévá tette és így a szövetkezet a „létezés"1 érdekében eleget tiett a felhívásnak. Mivel a cégbiztos a cégbíróság támogatásával új utakra lép, szükségesnek tartjuk az újítlások megvilágítását. A visszatérítések 32 év alatti elévülésére nézve a bíróság a magánjogi szabályokat hívja fel és kimondja, hogy a 32 évi magánjogi elévülési idő a felek akaratával sem, tehát alapszabályi rendelkezéssel sem rövidíthető meg. Ez az álláspont nyilvánvalóan téves. A 32 év mint maximális magánjogi elévülési idő áll fenn, de ezt az elévülési időt felek szerződésileg megrövidíthetik.2 Ennél a megállapításnál nem a „szerződés" kifejezésen, hanem a felek consensusán van a hangsúly.3 A szövetkezeti tag a belépéskor írásbeli nyilatkozattal a szövetkezet alapszabályait elfogadja, vagyis megállapodást köt a szövetkezettel, mint jogi személlyel, hogy a jövőben tagsági jogait és kötelezettségeit milyen (alapszabályi) feltételek mellett, milyen keretek között fogja gyakorolhatni. Ha ez a megállapodás, szerződés a vissza1 K. T. 228. í. 2 L. Szladits: A m. magánjog vázlata II. rész 175. old. és M. Magánjogi Törvénykönyv Terv. 1291. $. 3 Az 1291. $ „jogügylettel" kifejezést használ!